• Magyarország egyre nagyobb aggodalmat kelt Európában, Orbán Viktor mind jobban szembefordítja a liberálisokat, illetve az általa képviselt keményvonalasokat, egy nap még a szélsőjobb vezére is lehet belőle a földrészen
• Orbánt cserbenhagyta óvatossága, túl közel ment a Naphoz, ezért viaszszárnyai megolvadtak – most lezuhan és a tengerbe fullad?
• Az EU-nak foglalkoznia kell a migrációval, mert egy szép nap csak véget ér a mostani magyarországi rendszer!
Nemzetközi sajtószemle, 2018. szeptember 22.
Time
Orbán Viktor fokozza a megosztottságot a liberálisok és a keményvonalasok között. Lépései növelik az aggodalmat a földrészen, miután a menekültválság kezdete óta egyre inkább eltávolodik a demokratikus normáktól. A politikus és a nacionalista Fidesz folyamatosan gyengíti a demokratikus biztosítékokat, immár teljes mértékben ellenőrzi a kormányzás minden ágát, miközben elhallgattatja a független sajtót. 4 éve dobta be az illiberális demokrácia gondolatát, ami erős államot jelent, ám a köz csupán korlátozottan fejtheti ki ellenvéleményét.
Az unió baja ott van, hogy ez a megközelítés igencsak népszerű Magyarországon és a kontinens vezetői mind inkább kettészakadnak az integráció híveire, mint Macron, illetve a bevándorlás ellenes populistákra, lásd Orbánt és Salvinit. Habár a Frontex fejlesztését Brüsszel olajágnak szánta a keményvonalasok számára, a magyar kormányfő válasza a szervezet legnyíltabb elutasításával ért fel. Majd minthogyha jelezni akarta volna, hogy vannak más lehetőségek is a kezében, találkozott Putyinnal, aki szintén hatalmi tényező a térségben.
http://time.com/5401628/viktor-orban-eu/
Der Standard
Orbán-Ikarusz Macron-Ödüsszeusz ellen. Így ábrázolja a két pólus csatáját a Le Monde korábbi bécsi tudósítója, aki ebben a minőségében sok-sok éven át foglalkozott Közép-Európával. Joelle Stolz szerint a két politikus két eltérő értékvilágot testesít meg: az egyik oldalon van a nacionalista bezárkózás, illiberalizmus, bizalmatlanság a nemzetek feletti Európával szemben, a másik oldalon mindennek az ellentéte. Az Ikarusz-hasonlat a strasbourgi döntés kapcsán jutott a szerző eszébe, mert úgy ítéli meg, hogy a magyar kormányfő is túl közel merészkedett a Naphoz, sok-sok év után átlépte a vörös vonalat. A határok feszegetését jól ismeri, annak köszönheti a felemelkedését. Az induláskor még értette, hogy a politikai létezéshez szükség van vízióra, azt kell követni teljes erőből. Ez fontos része Orbán személyiségének. 2010-től azonban lépésről lépésre bontotta le a demokráciát.
Macron azért hasonlít Odüsszeuszra, mert az a cél lebeg a szeme előtt, hogy visszatérjen Ithakába. Ehhez a kölcsönös segítséget, a gyakorlatias intelligenciát, az erkölcsi tartást veszi igénybe. Ezek igen fontos jellemzők, amikor ennyire bizonytalan irányba tart az emberiség utazása.
https://derstandard.at/2000087822702/Orban-Ikarus-gegen-Macron-Odysseus
Le Monde
Magyarország mára választási autokrácia lett, a migránsellenes szöveggel Orbán Viktor azt igyekszik eltitkolni, hogy fel akarja számolni a magyar demokráciát, ám ha az EU az értékei alapján jár el, akkor ki kell zárnia az országot. Így látja a helyzetet Van Rompuy korábbi bizottsági elnök tanácsadója, aki jelenleg az európai jog professzora Hollandiában. Luuk van Middelaar szerint a strasbourgi elmarasztaló határozat a tisztázás és az újjászerveződés pillanatát jelentette az EPP számára.
Orbán ugyan kereszténydemokratának állítja be magát, hogy ily módon megnyugtassa a szövetségeseket, ám van egy olyan frontvonal, ami egyáltalán nem összebékíthető a pártcsaládban. A Merkel-féle irgalmas szamaritánus álláspont nyitott a bevándorlásra és európai szolidaritást szorgalmaz. Ezzel szemben áll a magyar vélemény, amelyet egy kis ország képvisel, de nagy vonzerőt gyakorol a jobboldal jelentős részére és a nyugati közvéleményre. A szankciós döntés az elhatárolódás első jele a Néppárton belül. A konzervatívok bizonyosan nem tudnak egyszerre a kancellárral és a magyar kormányfővel kampányolni az EP-választásra, annál is kevésbé, mivel a fő téma a migráció lesz.
A szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy Orbán lesz az európai szélsőjobb feje. Ő az a csatlós, akit Bannon keres. Mert ugyan demokrácia-ellenes álláspontja hitelteleníti, de az üzenete hat. Nem hagyja, hogy megszégyenítsék. Nyáron már felvetette, hogy keresztény, európai, iszlámellenes pártot kell alapítani. Lesz annyira intelligens, hogy ne akarjon mindenkit a zászlaja alá gyűjteni, igyekszik majd kizárni a szélsőjobbot, a neonáci csoportokat és a hasonlókat. Az elemző ésszerűnek tartja az első magyar reakciókat az európai szankcióra, mert annak segítségével össze lehet keverni az alapértékeket a migráció fölöttébb vitatott kérdésével.
Ami a szabadságjogokat illeti, Magyarország már nem demokrácia. csupán annak Patyomkin-változata. A szavazópolgárok spanyolfalként szolgálnak, többé nem léteznek ellensúlyok. A sajtó, az igazságszolgáltatás, a civil szféra, a felsőoktatás, mind-mind hallgatásra kényszerül. A Néppártnak számolnia kell azzal, hogy a Fidesz tagsága Achilles-saroknak bizonyulhat a választók szemében. Viszont ha kiteszik Orbánt, akkor az amputációként hat, mivel ellentétes az európai összefogás gondolatával. Szóval hatalmas dilemma ez.
Economist
Az unió tagállamai egyetértenek a Brexit ügyében, ám nagyon is megosztottak a migráció kapcsán, vagyis a salzburgi csúcs feltárta a törésvonalakat. Azaz teljességgel téves a brit kormánynak az a stratégiája, hogy éket verhet a 27-ek közé. Hiú ábrándnak bizonyult az is, hogy a tanácskozáson a potenciális szövetségesek, mint Hollandia és Magyarország, ráveszik majd a többieket a Bizottság álláspontjának felülvizsgálatára. Ám az EU ragaszkodik az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő mozgásának teljes szabadságához, a Brexit után is. Ezek után a jelek afelé mutatnak, hogy a jövőben lazább szabad kereskedelmi megállapodásra épül majd az együttműködés. Csakhogy ebből az következne, hogy szigorú határellenőrzés volna az ír-észak-ír határon, amit az unió nem szeretne.
Ugyanakkor az egység teljes hiányáról tanúskodott az esemény a biztonság és a bevándorlás kapcsán. Orbán Viktor elutasította mind a kötelező kvótákat, mind pedig azt, hogy menedékkérők befogadását a szolidaritás más formáival lehessen megváltani. A Frontex kiépítésének gondolatát a déliek oldalán szintén elvetette a magyar politikus, mert féltik a szuverenitásukat. A zavarodottság megnyilvánulása volt, hogy Macron felszólította a többieket: ha valaki nem szeretné a több közös határvédelmet vagy menedékpolitikát, akkor lépjen ki Schengenből. Illetve nem jutnának hozzá a továbbiakban a szerkezeti alapokhoz. Azaz azt vetette fel, hogy az olyanokat, mint Magyarország tegyék ki a szabad belső övezetből. Vagyis csak a Brexit dolgában látni harmóniát a 27-ek között, egyébként mind több az ellentét a soraikban.
https://www.economist.com/europe/2018/09/21/eu-leaders-are-united-on-brexit-but-divided-on-migration
Die Zeit
A kommentár nagyon helyesnek tartja, hogy a kérdés minden ellentmondásossága dacára Salzburgban napirenden szerepelt a menekültek elosztása, mert ugyan főként a magyar kormány elutasítja a kötelező kvótát, amivel meggyengíti az EU-t, ám egyszer valamikor csak lesz Orbán nélküli Magyarország. Függetlenül attól, hogy jelenleg visszautasítja a vonatkozó uniós határozatokat, de még az Európai Bíróság ítéletét is. Azonban ettől Brüsszelnek még ragaszkodnia kell a szolidaritáshoz.
Amúgy mintha a szervezet vonzaná a bírálatokat, ám túl nagy várakozásokat fűznek hozzá, aztán amikor ezek a remények nem igazolódnak be, megint csak marad a csalódás. Pedig az EU jobb, mint a híre. Sok mindent megold, csak nem szédítő sebességgel, de nem is csigatempóban. Érvényes ez a migrációra is, bár ott nincs egyetlen üdvözítő kiút. Azaz sok kis csavaron kell állítani, mert nem létezik semmiféle főkapcsoló, amelyet egyszerűen csak átbillentenek, és minden jóra fordul. Viszont sikerült lényegesen lenyomni az illegális bevándorlók számát, ami létkérdés volt az unió szemszögéből. A szervezet tanult a múltból, most már nem hanyagolja el a külső határok őrzését, bár lehet, hogy a Frontex kapcsán nem lesz képes túllépni az ellentéteken, amiket Orbán állásfoglalása jól jelez. Azon kívül Brüsszel immár nagyon odafigyel arra, ami Afrikában és a Közel-Keleten történik. Szóval vannak eredmények, és jó volna, ha az emberek tárgyilagosabban néznék azokat.
https://www.zeit.de/politik/ausland/2018-09/eu-gipfel-salzburg-fluechtlinge-migration-europawahl