Vallási fanatikusok betiltatnának egy mesekönyvet Magyarországon

Vallási fanatikusok betiltatnának egy mesekönyvet Magyarországon

Nem, nem a Bibliát. tunik.jpg

Több mint 50 ezer aláírást gyűjtött már össze egy katolikus keresztény aktivista, hogy a könyvesboltok vegyék le a kínálatukból a Meseország mindenkié című könyvet. A kiadó ismertetésében azt írja, 

A kötet történeteiben ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. Kilenc jól ismert szerző és nyolc új alkotó meséje került a gyűjteménybe, melyben többek között roma Pöttöm Pannával, meleg Hamupipőkével, sárkányölő pincérlánnyal, háromfülű nyúllal, mélyszegénységből, bántalmazó családból érkező és örökbefogadott gyerekhősökkel találkozhatunk. A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.

A CitizenGo nevű ultrakonzervatív-vallási szervezet nevében petíciót indító Schittl Eszter szerint azonban ez

  • politikai és szexuális ideológiai tartalom,
  • sőt: LMBTQ-propaganda.

A mesekönyv elleni petícióban politikai potenciált látott a kormánypropaganda, és politikai potenciált látott benne a Toroczkai-Novák-féle szélsőjobboldali párt is, amelynek képviselője, Dúró Dóra nyilvánosan

ledarálta a könyvet,

mert egyszerűbb volt, mint elégetni.

A korábban Zaymus néven ismert Schittl azt nyilatkozta, 

az egyik mesében egyenesen arra ösztönzik a fiúkat, hogy nyugodtan hordjanak lányruhát, (…) ami

természetellenes.

Lányruha ma már alig létezik: a nők java része is férfi-katonai eredetű nadrágot, inget, pólót hord. Az egyetlen talán, ami annak tekinthető, az a szoknya.

Ami eredetileg viszont uniszex viselet volt, elődeit egyaránt hordták férfiak és nők is (lásd a fenti illusztrációt). A férfiaknál csak a késő ókorban váltotta fel a katonai eredetű nadrág, mert szoknyában nem praktikus lovagolni.

A szoknya (a Balassa-Ortutay-féle Magyar Néprajz szerint a toldott aljú ing alsó része) a középkortól azok öltözete maradt, akiknek nem kellett lóra szállniuk: a nőké, valamint egy olyan – kizárólag férfiakból álló – csoporté, akik megőrizték késő ókori öltözködésüket: a katolikus papoké.

Különös dolog, amikor egy magát katolikusnak nevező vallási fundamentalista

természetellenesnek nevezi saját egyházának hivatalos öltözetét.

Schittl egy tavalyi interjúban így beszélt magáról:

Engem megszólított a Jóisten, és megbízott ezzel a szolgálattal. (…)

Isten munkatársai vagyunk ebben is, várva Rá, hogy mivel bíz meg minket, és amennyiben ez a terve, kit, kiket bíz ránk. (…)

Az imádság és az Istennel való napi kapcsolat az, ami feltölt. Amikor nem szánok rá időt, meglátszik a napomon: nélküle semmi nem megy, vele viszont még a lehetetlen is. Folyamatosan megtapasztalom, hogy nem várt helyekről, nem várt időben érkeznek áldások, ajándékok. Mostanában sokat foglalkoztat a katolikus, keresztény hitem és identitásom, ezért sokat olvasok erről.

Nem árt talán tudni, hogy a katolikus egyház több mint 50 éve, a II. vatikáni zsinaton szakított az addig jellemző, ún. integrista felfogásával, azaz azóta már nem kívánnak beleszólni, hogy ki mit visel, milyen mesét olvas vagy olvas fel.

Úgy tűnik, a hívek egy részéhez még nem jutott el ez a hír.

Facebook Comments