• Összedűlőben az Nato, ám hogy ezért az USA, vagy Európa felelős, az ügyben eltérnek a vélemények
• Orbán az utolsó ecsetvonásokat végzi az illiberális demokrácián, miután Simicska bedobta a törülközőt
• Románia az unió legkorruptabb barakkja
Az amerikai elnök mindent megkapott Brüsszelben, amit Obama valaha is kért, a többiek azonban lelkileg megsebezve és zavarodottan hagyták el a Nato-csúcsot. Így összegzi a vezércikk a kétnapos tanácskozást. Az biztos, hogy Washington bent tartotta a többieket az ígéretben, hogy egyenlőbben osztják el a szervezet fenntartásának költségeit, azon kívül a tengerentúli vezető még egy kemény hangú nyilatkozatot is aláírt Moszkvának címezve. De továbbra sem világos, hogy van-e Trumpnak bármiféle stratégiája a szövetséggel kapcsolatban. Viszont két napon át nagyvonalú, illetve önpusztító módon hőzöngött és fenyegetőzött. Így megsértette a többieket, mondván, hogy pumpolják az USÁ-t. Viszont nem tudni, hogy mit tenne az Egyesült Államok a saját katonai költségvetésével, ha a többiek többet adnának be a közösbe. Mint ahogy azt sem, hogy valóban kivonna-e erőket Európából.
Egyes szövetségesek javíthatnák a saját biztonságukat, meg a Nato-ét is, ha többet áldoznának a migráció és más gondok orvoslására, amelyek felszították a nacionalizmust és a tekintélyelvűséget, illetve meggyengítették a demokratikus intézményeket főleg Törökországban, Magyarországon és Lengyelországban. Ez a folyamat, amelyet Oroszország alattomos módon bátorít, talán a legnagyobb veszély, ami belülről fenyegeti a szervezetet. Ilyen érzékeny témákról azonban nem voltak lehetségesek a viták Brüsszelben, a tagok ehelyett aggódva távoztak, mert Trump kijelentette, hogy valószínűleg kilépteti az USÁ-t, ha a többiek nem tesznek eleget a befizetési előírásoknak. Ennélfogva a Kongresszusnak azonnal határozatban kell köteleznie az elnököt, hogy egyoldalúan nem hagyhatja faképnél a szövetséget, a transzatlanti stabilitás zálogát.
A szerkesztőségi kommentár szerint a dolgok egyáltalán nem jönnek rendbe a NATO-értekezlet után, mi több, nyakunkon a világválság. Minden hivatalos nyilatkozat és apró fejlesztés ellenére már egy ideje omladoznak a szervezet alapjai. Európa új gondokkal került szembe, illetve visszatértek olyan bajok, amelyek a múltban katasztrófához vezettek. Amerika pedig egészen másként tekint a világra, mint a hideg háború idején. Szóval, itt nem egy családi viszály zajlik. A békés és demokratikus öreg földrészt mélységesen megrázták a populista-nacionalista mozgalmak, amelyek a menekültáradatra reagáltak. Tekintélyelvűség váltotta fel a demokráciát, illetve annak veszélye fenyeget Magyarországon, valamint Lengyelországban. A demokratikus gyakorlatot és a liberális értékeket támadások érik a cseheknél és a szlovákoknál. Franciaország egyetlen választásra van attól, hogy jobboldali-nacionalista vezetése legyen, az olaszok pedig már nagy lépést tettek ebbe az irányba. Minden eddiginél nagyobb a veszélye, hogy a kontinens visszatér a saját sötét történelméhez.
Brüsszelben alá lehetett volna dúcolni a belső repedéseket a Nato-ban, Trump azonban a nagy kalapáccsal vagdalkozott. Egyértelművé tette, hogy nem bízik a szervezetben. Úgy alkudozott pl. a költségvetés ügyében, hogy látnivaló volt: nem akar megállapodást. De még neki is tisztában kell lennie a várható válasszal. Európa nem fogja elfelejteni, illetve megbocsátani a megaláztatásokat. Mert azok lehetetlenné teszi számára, hogy tömegtámogatást szerezzen ahhoz a katonai költségvetéshez, amiről Washington olyan álnokul szónokol. Brüsszelben olyan eseménylánc indult be, amit nehéz feltartóztatni. Roskadozik a demokratikus szövetség. És egy ponton összeomlik a világbéke is, hamarabb, mint várnánk.
Trumpnak igaza van: a Nato-val több baj jár, mint amennyi előny. Így látja a helyzetet a kommentár, hozzátéve, hogy az elnök joggal kérdezi: mit is tekint Európa saját védelmi politikájának, mert úgy látja, hogy a szövetségesek átejtik. Annak idején a volt szocialista országok felvétele nyílt provokációval ért fel Oroszország számára, felhívás volt a táncra, hogy felbukkanjon egy új populista vezető, aki kihasználja az oroszok sértett hazafiságát, vagyis hogy jöjjön Putyin. Ő és kleptokrata vazallusai valójában a szövetség kreatúrái. De ettől még jogos a washingtoni felvetés: mi a Nato politikája, azon kívül, hogy izélgeti a Kremlet és az amerikai pajzs mögé bújik?
Csaknem 3 évtized múltán szinte küszöbön az új hideg háború. Európa tényleg azt hiszi, hogy az USA nukleáris erőket vet be, ha Moszkva betör a Baltikumba, vagy ha konfliktus támad az orbáni Magyarországgal, illetve Erdogan Törökországával? Ez cseppet sem valószínű, a magyar és a török vezető ezért törleszkedik bölcsen Putyinhoz. A Nato a reálpolitika hullámain hánykolódik. A szervezetnek az enyhülést kellene keresnie Oroszországgal, el kellene ismernie annak érdekövezetét. Ebben Trumpnak igaza van.
Az egyik legfontosabb amerikai Demokrata-párti politikus úgy véli, hogy Trump jobban elvan az autokratákkal és diktátorokkal, mint a demokratákkal és a demokráciával. Adam Schiff, aki a Kongresszus Hírszerzési Bizottságának korelnöke, azzal érvel, hogy a tekintélyelvű vezetők egyre erősebbek Magyarországon és Lengyelországban, a szélsőjobbos pártok jönnek fel Németországban, Ausztriában és Franciaországban. Mind nagyobb a tekintélyelvű hullám, és azzal fenyeget, hogy maga alá temet egy-két nagy fővárost. A Republikánus Párt pedig közben alszik és ez tragédia nemcsak az USA, hanem az egész világ számára, ám fel kell ébredni. Annál is inkább, mert a liberális demokrácia került veszélybe. A nyilatkozat közvetlenül a legfelső szintű Nato-értekezlet után hangzott el. A republikánus McCain szenátor úgy reagált rá, hogy az amerikaiak még bíznak a transzatlanti szövetségben, Trump csupán a saját véleményét fejtette ki, de amit a csúcson művelt, az kiábrándító.
Az elemzés szerint az egoizmus addig tud érvényesülni, amíg a végén mindenki csak a saját érdekeit nézi, ám onnantól kezdve megint az önzetlenség kerül előtérbe, és pontosan ez történik most Európán belül a migráció ügyében, hála a német belügyminiszternek. Mert amíg csupán páran viselkedtek önző módon a menekültkérdésben, addig bejött a számításuk. Orbán Viktor Merkelre sózta a menedékkérőket, majd azzal vádolta meg a kancellárt, hogy az elárulta a keresztény Európát. Magyarország migránsmentes övezet maradt. Ám minél több állam követte a magyar példát, annál nehezebb lett a helyzet számukra. Amikor pedig Seehofer bedobta, hogy lezárja a német határt, még az Orbán-rajongó Ausztria és Olaszország számára is kezdett derengeni, hogy az egoizmus addig hozza meg gyümölcsét, amíg nem teremt iskolát. Most éppen azt látni, miként jön létre az egyensúly az önzés és a nagyvonalúság között. Mert az kerül fölénybe, aki együttműködik. Az EU a darwini fejlődéselmélet mentén halad.
Orbán Viktor felteszi a pontot az ’i’-re, és teljes mértékben kifejleszti az áldemokráciát – mutat rá a vendégkommentár. A szerző, Csekő Balázs, Bécsben élő szabadúszó újságíró szerint a trükk tökéletes és azzal, hogy Simicska feltette a kezét, elhárult az egyik utolsó akadály is az illiberális rezsim útjából. A korábbi barát erőteljes ultimátumot kapott a miniszterelnöktől, így eladta 60 cégből álló birodalmát Nyerges Zsoltnak. De a vagyon pár hónapon belül Mészáros Lőrinc ölébe hullhat. Orbán azon van, hogy csírájában fojtsa el a legcsekélyebb bírálat lehetőségét is, ez az egész tranzakció üzenete. Előreláthatólag hamarosan bezár a Hír TV is. A legfőbb kérdés ezek után, hogy mi lesz az Index sorsa?
Már csupán pár kritikus orgánum marad, bár azok egy részét alighanem a Fidesz-központból irányítják, mint pl. a Népszavát. Vagyis a kilátások nem túl rózsásak a független újságírás számára. Az orbánizmusnak szerves része a napi 24 órában terjesztett kormánypropaganda mellett a hatalommal szemben álló nyilvánosság visszaszorítása. Az illiberális demokrácia áldemokrácia. Jellemzi a hatalmi ágak megosztásának hiánya, hogy az állami intézmények (rendőrség, titkosszolgálat, adóhatóság, nagykövetségek) egytől egyik a Fidesz érdekeit szolgálják. A parlamenti ellenzék csupán díszletként szolgál, a választások szabadok, de nem tisztességesek. A törvények bűnözőkké nyilvánítják az emberi jogi aktivistákat és a civil szervezeteket. Orbán egyértelműen szakít a liberális értékekkel és ez rég meghaladottnak vélt időkbe viszi vissza az országot.
Le Pen unokahúga Macront és Merkelt ostorozta, ellenben Orbánt dicsérte és olyan európai politikára szólított fel, amely megálljt parancsol a civil szervezeteknek, amelyek szerinte bűnrészesek az emberkereskedelemben. Marion Maréchal-Le Pen, aki a Nemzeti Front képviselője volt, de átmenetileg visszavonult a politikától, a német kancellárról azt mondta, hogy amikor az úgy dönt, hogy egymillió migránst fogad be, akkor azokat a többi országra lőcsöli rá. Ezzel szemben a tekintélyelvű vezető hírében álló magyar miniszterelnökről azt fejtegette, hogy az igazából a nemzetek Európáját, azaz a keresztény gyökerű civilizációt védi, harcol a liberalizmus túlkapásai és a pénzügyi világ uralma ellen. Egyben a születések számát igyekszik megnövelni, ahelyett, hogy a bevándorlással akarna javítani a demográfiai helyzeten. Hozzátette, hogy Orbánt majdnem 70 %-os részvétel mellett 49 % választotta meg, ilyen megközelítésből Macron messze nem mindenki elnöke Franciaországban. Vagyis akkor melyiküket demokratikus felhatalmazása kisebb? – kérdezte.
A lap azt latolgatja, hogy az EU a nehéz fegyverzetet veti be Magyarország és Lengyelország ellen, ám nem alkalmazza ugyanezt a módszert Románia ellen, ahol pedig bűnözők kaparintották kézbe az államot, az igazságszolgáltatást fojtogatják és a kormány egyszerűen eltemette a demokráciát? Az ország holttérben van, a kelleténél sokkal kevesebb figyelmet kap, miközben az unió legkorruptabb barakkjának számít. Pedig az egész térségen belül a román ügyészség lép fel a leghatékonyabban magas rangú korrupt politikusok ellen. Románia azonban különleges eset. Az illetékes ügyészség igen sikeresnek bizonyult, ám az ellencsapás nem késett. Egyre jobban felvizezték a szigorú törvényeket és most már Johannis elnök is bedobta a törülközőt, amikor menesztette Codruta Kövesit, a vádhatóság bátor elnökét. Ebben a helyzetben sokat segítene, ha az unió egyértelműen állást foglalna. Ám Magyarországtól és Lengyelországtól eltérően a bukaresti kleptokráciával szemben elnéző. Az ottani csirkefogók szociáldemokraták, akik ellenállnak.