Varsó kiverte a biztosítékot az EU-ban, de az áram várhatóan a lengyel kormányt rázza meg

Varsó kiverte a biztosítékot az EU-ban, de az áram várhatóan a lengyel kormányt rázza meg

  • Erősen valószínű, hogy Kelet-Európa félreértelmezi a saját lehetőségeit.
  • Lengyelország kapcsán eldől, hogy az unió képes-e érvényesíteni a saját normáit.
  • A zsarnokok nem szeretik a hatalmi ágak megosztását, mert az gátolja korlátlan hatalmukat.

                                                       Nemzetközi sajtószemle, 2017. július 22.

 

Wall Street Journal

wsj_2.jpg

Az unió vezetését és az amerikai diplomáciát is megrázta, hogy a lengyel parlament átfogó jogkört adott a kormány kezébe az igazságszolgáltatás ellenőrzésére, viszont a lengyeleket nem zavarja különösebben a fejlemény. A felmérések azt tanúsítják, hogy a Jog és Igazságosság továbbra is meglehetősen népszerű: 37 % támogatja, és így 16 %-kal előzi meg legveszélyesebb riválisát. A megkérdezettek több mint fele, azon belül is főként a fiatalság nem szereti a pártot, de azt nem tudja, kire kellene voksolni. Ugyanakkor leginkább az ifjabb nemzedékek hajlanak arra, hogy oda se figyeljenek a politikára. Márpedig jelentős részben éppen ez utóbbi tényből fakad a kelet-európai populista hatalmak ereje, illetve éppen ez zavarja nagy mértékben az EU-t.

A PiS hívei örülnek, hogy vezetőik nekimennek az európai demokrácia normáinak, a többiek viszont apátiába süllyednek. A kormánypárt azzal érvel, hogy fel kell számolni a kommunizmus maradványait, és nagyjából erre hivatkozott Orbán Viktor is, amikor bebetonozta hatalmát. Egyébiránt Magyarországon is sok fiatal fordult el a Fidesztől, de nem tudtak közös frontba tömörülni.

https://www.wsj.com/articles/polands-high-court-move-unnerves-eu-but-not-many-voters-1500667642

Bloomberg

bloomberg.jpg

Európa puha magja bekeményít: az euróövezet országai a németek és a franciák vezérletével már nem riadnak vissza attól, hogy viszályba keveredjenek az EU többi tagállamával, illetve külső hatalmakkal. A 19 állam halad az összefogás útján és már nem udvarol a többieknek. Nemigen zavarja, hogy az éles retorika, vagy a nyíltan hangoztatott megvetés miatt elidegednek tőle a keleti tagok, vagy olyan, a felvételre váró országok, mint Ukrajna és Törökország. Példa erre a lengyelekkel kialakult patthelyzet, amelyben Timmermans alelnök példátlan módon belengette a 7-es paragrafus alkalmazását. Az EU még Magyarország esetében sem folyamodott ehhez a lépéshez, pedig a populista Orbán-kormány szintén meggyengítette az igazságszolgáltatást. Berlinben és Párizsban komoly tárgyalások zajlanak arról, hogy az uniós támogatások a jövőben attól függjenek, eleget tesznek-e a keleti partnerek az európai értékeknek. Ez újfajta fenyegetés, válaszul az illiberális irányzatokra, illetve arra, hogy az érintett hatalmak nem segítik a nyugatot a migrációs válságban.

 A keletiek a jelek szerint úgy érzékelik, hogy nem komolyak a kilátásba helyezett szankciók. A Visegrádi Csoport a héten arról tájékoztatta az olasz miniszterelnököt, hogy készek támogatni a menekülthullám kapcsán, de nem kívánnak egyetlen menedékkérőt sem befogadni. A kihívó magatartás mögött az a feltételezés van, hogy a nyugat részéről mindez csak vaklárma, ám könnyen hibásnak bizonyulhat a keletiek helyzetfelmérése. A Brexit mutatja, milyen kemény tud lenni az EU és ezt megtapasztalhatják a keleti végeken is. Lehet persze, hogy a nyugati határozottság csupán optikai csalódás, miután a politikai közép pártjai kénytelenek határozottan fellépni a populista fenyegetéssel szemben. De jelentheti azt is, hogy kisebb, jobban összetartó és keményebb Európa születik, amely a saját feltételei alapján dönti el, hogy ki a szövetségese. A kontinens nyugati fele kezdi elveszteni a türelmét és ökölbe szorítja a kezét.

https://www.bloomberg.com/view/articles/2017-07-21/europe-s-soft-core-is-getting-tougher

DailyTelegraph

daily.jpg

Az uniónak a saját lelkéért kell megvívnia, miközben a zsarnokság felé menetel Lengyelország, az EU legújabb problémás gyereke. A legfrissebb gond az, hogy a jövőben a varsói kormány menesztheti a Legfelsőbb Bíróság minden tagját, noha az igazságszolgáltatás az utolsó hatalmi ág, amely még nem került központi felügyelet alá. A Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítheti a választási eredményeket, megakadályozhatja, hogy a pártok állami támogatást kapjanak. Ám Lengyelország nincs egyedül a térségben, a szóban forgó törvényjavaslat az egyre erősödő tekintélyelvűségről tanúskodik, mellesleg Magyarország és Románia is jócskán elmarad a demokratikus ideáloktól. Most nagy vizsga következik, mármint hogy Brüsszel el van-e szánva elvei érvényesítésére. Csakhogy az unió bizonytalankodik és ez lehetőséget ad az euroszkeptikusoknak, hogy a tagállamok demokráciájának és függetlenségének megsértésével vádolják meg a szervezetet. Viszont a 7-es cikkely bevetését megfúrhatják a lengyelek keleti szövetségesei, ily módon pedig az EU azt kockáztatja, hogy képtelen fenntartani normáit. Már a menekültválság feltárta kelet-nyugati ellentéteket. Az unió ugyanakkor aggódik saját törékenysége miatt, így reagálni igyekszik arra, hogy Keleten szembeszállnak a liberális elvekkel. De bármit is tesz, annak számtalan kedvezőtlen következménye lehet.

http://www.telegraph.co.uk/news/2017/07/21/poland-marches-towards-jaws-autocracy-eu-faces-battle-soul/

Economist

economist.jpg

A francia elnök új életet lehet az unióba, de egyben meg is osztja azt. Így nem árt, ha Európa hívei kicsit óvatosabbak az újdonsült derűlátás közepette. Merthogy Macron egy sor kérdésben a korábbi francia álláspontot tolja. A külföldi kiküldetésben dolgozó keleti munkavállalók esetében pl. az érintett kormányok úgy érzékelik, mintha ki akarná tessékelni kevés bért kereső polgáraikat a nagy fizetésekkel kecsegtető Nyugatról. Azon kívül igencsak felidegesítette a visegrádi államokat, amikor az államfő azt üzente nekik, hogy bizonyos országok önkiszolgáló boltnak nézik az EU-t. Ötleteihez a támogatók javarészt az euróövezeten belül vannak, viszont a britek kiválásával a kívül maradtak már nem tudják megvédeni magukat.

A mag-Európa vonzó azoknak nyugati kormányoknak, amelyek mélyebb integrációt akarnak. Ám a keleti partnerek nem kérnek abból, hogy hivatalosan is másodrendűeknek minősítsék őket. Viszont pl. a lengyel kormány saját érdekei ellen cselekszik, amikor aláássa a demokratikus értékeket. Lehet, hogy akadnak országok, amelyek rokonszenveznek az egységes piacról vallott varsói állásponttal, de visszariadnak attól, hogy társuljanak egy olyan hatalommal, amely a populizmus szorításába került. Ha utóbbiak továbbra is távolodnak az alapnormáktól, akkor a többiek valószínűleg mennek a maguk útján és hátrahagyják az eltévelygőket.  A híd szerepét Németországnak kell betöltenie a két fél között. Merkel nem akar további megosztottságot, ám a kötelező kvóta követelésével maga is hozzájárul ahhoz. Kialakulhat a többsebességes Európa, de ha rosszul csinálják, akkor kakofón zűrzavar lehet belőle. Ez lesz a francia államfő legfontosabb vizsgája.

https://www.economist.com/news/europe/21725332-eurocrats-should-temper-their-new-optimism-bit-caution-emmanuel-macron-revitalising

Süddeutsche Zeitung

suddeutsche.jpg

„Farkasdemokrácia” címmel a kommentár kiemeli, hogy az autokraták gyűlölik a hatalmi ágak megosztását, mert azt arra találták ki, hogy megakadályozza a hatalom monopolizálását. Kaczynski teljesen elvesztette az önkontrollt, és nem akarja, hogy bárki beleszóljon a politikájába. Ez igencsak jellemző az ő Lengyelországára, amely kiszáll a demokráciából. Merthogy utóbbi lényege éppen az önkorlátozás. Ám az olyanok, mint Erdogan, Orbán és Trump hallani sem akarnak róla. Nem hogy visszafognák, hanem inkább túlbecsülik magukat. Megmutatkozik ez abban, hogy milyen közönséges nyelvet használnak az ellenfelekkel szemben, amit azután hasonlóan közönséges tettek követnek. Törökország jó példa a farkasdemokráciára, amely felfalja a bírálókat és az ellenségeket és ezzel saját magát is. De hasonló veszély fenyeget az USÁ-ban is, pedig ott a demokratikus biztosítékok sokkal erősebbek, mint a magyaroknál vagy a lengyeleknél.

A demokrácia értékközösség, amit minden tagnak tisztelnie és védenie kell. A többségre hivatkozva nem lehet akármit megtenni. Máskülönben megosztott lesz a társadalom, bizonyos embereket kiközösítenek, és akkor megnyílik a terep a rasszizmus előtt. Egy olyan demokráciában, amelyben figyelmen kívül hagyják a jogot és az alkotmányt, ott az állítólagos többség és annak vezetőinek túlzott önbecsülése uralkodik. Szükség van az ellensúlyokra, arra, hogy lehetséges legyen leváltani a hatalmon lévőket. A zsarnokok éppen azon vannak, hogy meggátolják a váltást, vagy ha az mégsem lehetséges, akkor következmények nélkül menjen végbe. Ám a lényeg az, hogy senki se juthasson korlátlan uralomhoz. A demokrácia jövője attól függ, sikerül-e megszabadulni az öntúlbecsülés mámorától.

http://www.sueddeutsche.de/politik/macht-missbrauch-erdoan-co-wolfs-demokratie-1.3597818

Der Standard

der_standard.jpg

Az elemzés arra figyelmeztet, hogy Lengyelország lakmuszteszt az EU számára, és ha a közösség nem cselekszik sürgősen, akkor Varsó elvész Európa számára. Az unió egyik fontos államában lábbal tiporják a sajtószabadságot, a jobboldali-populista kormány a tömegtiltakozások ellenére egymás után üti ki helyükből a demokrácia pilléreit. A tekintélyelvű állam felé vezeti az országot. Nem törődik közben a figyelmeztetésekkel, a jogállamiság elveivel, a demokráciák számára kötelező hatalommegosztással. Hogy még van szabad média, az természetesen szálka Kaczynski szemében. Viszont a köztévé és –rádió után most már a kereskedelmi csatornák kerültek célkeresztbe. Pl. büntető feljelentést tettek a Gazeta Wyborcza egyik újságírója ellen, aki könyvben tárta fel, hogy a védelmi minisztert bizalmas szálak fűzik Moszkvához, miközben a politikus a nyilvánosság előtt nem győzi ostorozni az oroszokat. Mintha még mindig a szocializmusban lennénk, a szerző akár 3 évet is kaphat. Ez az ügy jól mutatja, merre tart a lengyel demokrácia. A brüsszeli tiltakozás ebben a helyzetben nem elegendő, itt lépni kell.

http://derstandard.at/2000061634333/Polen-ein-Lackmustest-fuer-Europa

Die Presse

die_presse.jpg

A német Bahlsen kekszgyár enged az erős kelet-európai nyomásnak és a jövőben az eredeti recept alapján készíti el azokat a termékeit is, amelyeket a volt szocialista országokban árulnak. Vagyis kizárólag vajat használ hozzájuk és lemond a pálmaolajról. A térséget a lengyelországi üzemből látják el áruval és már ettől a hónaptól kezdve a most bejelentett döntésnek megfelelően dolgoznak. Ám a cég jelezte, hogy időbe telik, amíg az üzletek polcain csakis az új összetételű áruk lesznek.

http://diepresse.com/home/wirtschaft/verbraucher/5256215/Butter-statt-Palmoel_Bahlsen-stellt-Produktion-fuer-Osteuropa-um?from=suche.intern.portal

Hangos sajtószemle: https://soundcloud.com/user-51236798/hangszemle70722

Facebook Comments