- Ha Európának szerencséje van, jövőre nem Weber, hanem valaki rátermettebb politikus lesz a Bizottság elnöke.
- Kétséges, hogy mennyire volt jogszerű a Gruevszkinek adott magyar egyszeri belépési engedély, az viszont aligha vitatható, hogy a menedékügyben az Orbán-kormány politikai szempontok alapján hozta meg a páratlanul gyors döntést.
- Salvini a fasizmust igyekszik visszaállítani Olaszországban, de ezért az EU is szégyellheti magát, ám lehet, hogy a mostani válság csitultával kedvezően alakul a földrész jövője, csak azt még meg kell érni.
Az európai kereszténydemokraták bizottsági elnökjelöltje a bukott macedón miniszterelnök befogadása után is kitart amellett, hogy a Fidesznek az Európai Néppártban a helye. Weber arra hivatkozik, hogy az alapjogokat senki sem szegheti meg, és hogy az EP már jogállami eljárást indított az Orbán-kormány ellen, függetlenül a kormánypárt színezetétől. A szociáldemokratáknak címzett oldalvágásként megjegyezte, hogy jó lenne, ha azok is követnék a példát, pl. Románia esetében, mivel ott több készülő jogszabály is elősegítené a korrupciót, miközben Bukarest veszi át januártól az EU soros elnöki tisztségét. Magyarországra visszatérve azonban azt hangoztatta, hogy a 7-es paragrafus párbeszédet is jelent és nem volna jó, ha Európa még megosztottabbá válna. De mint kifejtette, majd a jövő évi uniós választás megmutatja, mit akarnak az emberek: együttműködést, vagy netán önzést és nacionalizmust.
Ennél a pontnál megszólalt az osztrák kancellár, aki előzőleg Weberrel tárgyalt, és aki szintén azt emelte ki, hogy a közös szabályokat be kell tartani, legyen szó a jogállamról, a demokráciáról vagy éppen a költségvetésről. Kurz egyébként nem tart attól, hogy a következő Európai Parlamentben a jobboldali populisták adnák a legnagyobb erőt.
Timothy Garton Ash úgy látja, hogy az európai válság eltakarja, ezért nem látni, hogy van más út is a kontinens számára. Az elemző, akik európai tudományokat oktat Oxfordban, onnan indul, hogy a francia elnök kitart becsvágyó terve mellett az erősebb EU érdekében. Igaz, nagy gondjai vannak odahaza, de a csapat egyre reálisabban érzékeli, hogy mit tud elérni. Ennek megfelelően már nem akarja kiterjeszteni az En Marche-t az egész földrészre, megelégszik a liberálisokkal létrehozandó frakcióval. Továbbá az uniópárti liberális kilátások javultak azáltal, hogy Weber lett a Néppárt bizottsági elnökjelöltje. A bajor politikus védhetetlen módon bent tartotta az új-tekintélyelvű Orbán Viktort a pártcsalád parlamenti csoportjában, bár igaz, hogy a Fidesz ellen szavazott a jogállami eljárás megindításakor. Ám egy bennfentes szerint ez ahelyett történt, hogy kirúgta volna a magyar vezetőt, vagyis nem az eltávolítás előkészületeként.
Azonban a politikusnak nincs kormányzati tapasztalata, hogy nehéz időkben vezesse a Bizottságot, így nagyobb az esélye, hogy a posztot dinamikusabb, rutinosabb valaki kapja meg. A németeknél az új kancellár, bárki legyen is az, várhatóan az eddiginél nagyobb támaszt kínál Macron számára. A lengyeleknél a PiS három éve próbál haladni a magyar úton, de az EU jobban védi a jogállamot, mint ahogyan azt Magyarországon tette. A magyar helyzettől eltérően Varsóban a jövő évi választásokon győzhet az ellenzék. Továbbá az óriási brit zűrzavar is hordoz reményt magában, mert ha új népszavazás lesz, akkor az ország nagy valószínűséggel marad a szervezetben. Látni kell persze, hogy az Unió létveszélyben van, és csekély az esély, hogy a fent vázolt esélyek mind bejönnek. De a lengyel himnuszt némileg átírva: Európa addig nem veszett el, amíg élünk, merthogy mi lesz, az a személyes döntésünktől függ.
Magyarország rekordidő alatt adta meg a befogadó nyilatkozatot a jogerősen elmarasztalt korábbi macedón miniszterelnöknek, pedig hónapok óta szinte lehetetlen menedéket kapni, hacsak, mint a mostani eset tanúsítja: valaki nem számít VIP-menekültnek. Mert különben már az is hetekbe telik, hogy egyáltalán be lehessen jutni a tranzitövezetbe. Ugyanakkor Trócsányi László utalt arra, hogy Gruevszki valószínűleg hamarosan máshová teszi át a székhelyét. Mindenesetre figyelembe véve, hogy a döntés milyen gyorsan született meg, az alapot valószínűleg kizárólag az szolgáltatta hozzá, amit a politikus mondott arról, milyen veszélyek fenyegették Macedóniában.
Közben egyértelművé vált, hogy a volt kormányfő a magyar belügyminiszter által kiállított egyszeri úti okmánnyal lépett be Röszkénél az országba. Független szakértők szerint azonban mind a beutazás, mind az utána következő szélsebes eljárás a törvényesség határán mozog. Pardavi Márta a Helsinki Bizottságtól azt mondja, nem tudni, hogy Gruevszkinek volt-e joga ilyen papírhoz, tekintetbe véve a rá kimondott másodfokú ítéletet, valamint a szökést. Azonkívül a hatályos jog értelmében vissza kellett volna toloncolni Szerbiába. A szakértő szerint nem kétséges, hogy itt politikai döntésről van szó. A német zöldek szóvivője úgy nyilatkozott, hogy ez esetben egy EU-tagállam egy korábbi, tekintélyelvű kormányfő bűntársa lett, ám ez megengedhetetlen.
A demokrácia világszerte válságban van: már megsemmisült Törökországban, Egyiptomban, Venezuelában, Thaiföldön és Oroszországban, és megrendült Lengyelországban, Magyarországon, valamint a Fülöp-szigeteken. Itt igazából két negatív tényező együttes hatása jelentkezik: úgy mint az általános gazdasági bajok, valamint a menekülthullám. Az elsőt az információs forradalom okozza, amely a felismerhetetlenségig megváltoztatja a társadalmat. Nagymértékben destabilizál, hihetetlen mértékben fokozza a vagyoni különbségeket. Az amerikai gyárakban az ezredforduló óta 5 millió állás szűnt meg, főként az automatizálás miatt.
A demagógok ilyen helyzetben könnyen kenik a felelősséget a hűtlen elitre, a bankárokra, a kereskedelmi partnerekre, illetve a migránsokra. Az autokrata populisták által ajánlott csodaszerek csak súlyosbítják a gondokat, amelyekről azt állítják, hogy orvosolják azokat. Mélyítik a válságot. Kelendő idegengyűlölet, hiszen ekkora népvándorlás még nem volt a történelemben. Európában ez az áradat vezetett az illiberalizmushoz a magyaroknál és a lengyeleknél, noha azokat egyáltalán nem érintette a jelenség. Az információs forradalom a populisták kezébe adta közösségi médiát és a kábeltévét, mindkettő tökéletes eszköz üzenetük eljuttatására, a sajtó fő áramának megkerülésével. A helyzet azonban előbb-utóbb meg fog oldódni, sőt, a történelem azt mutatja, hogy ekkora felfordulások után általában jobbra fordul a világ. De addig tessék bekapcsolni a biztonsági öveket, mert a demokrácia híveinek és ellenfeleinek küzdelme következik, és az út rázós lesz.
A lap Orbán és Salvini közös fotóját mellékelte az elemzéshez, amelynek mondandója, hogy Olaszországban az EU engedékenysége folytán erősödhetett meg az idegengyűlölet, a Liga vezére fasiszta államot épít. Az ország hadat üzent a civileknek, a jótékonysági szervezeteknek, a védtelen menekülteknek. A jelek szerint a kormány azt hiszi, hogy a migránsok halálos fenyegetést jelentenek. Bármennyire is bohóckodásnak tűnik, amit Róma művel, szó sincs paródiáról. Komoly a veszély, hogy az olaszok megfertőződnek a fasizmussal. A kabinet ugyanakkor minden cselt megragad, hogy ne kelljen teljesítenie nemzetközi kötelezettségeit. A fasizmus olyan elméleti rendszer, ami kérkedik a nacionalizmussal és a kíméletlenséggel. A könyörületet és irgalmat dekadensnek tekinti, a szemében mindkettő a „liberális elit” által vezetett demokratikus államok gyengeségét tükrözi.
Európában napjainkban a politikusokkal szembeni hagyományos utálat átváltozik a demokráciával szembeni megvetéssé. Az idegengyűlölet és a kőszívűség nem korlátozódik Olaszországra. Olyan helyeken törnek előre a szélsőjobbosok, ahol az még nem is olyan régen elképzelhetetlen lett volna. Már hozzászoktunk, pedig nem kellene. Franciaországtól és Svédországtól kezdve Magyarországig és Lengyelországig jönnek fel ezek az erők, és előreláthatólag nagyot lépnek előre a jövőre esedékes európai választáson. Könnyűszerrel meglovagolják a migránsválságot, bár az igaz, hogy az Unió fájdalmasan nem volt szolidáris a déli peremállamokkal. Ennélfogva egész Európa kudarca és szégyene, hogy nem sikerült legyőzni az olaszoknál a fasizmust és annak okait.
A vezércikk szerint Ausztria nem sokkal különb azoknál az államoknál, amelyek megpróbálják felmondani, aláásni vagy büntetlenül megszegni a nemzetközi megállapodásokat. Lásd pl. a magyar, a lengyel és a román kormányt, amely kiüresíti a jogállamot. A lényeg az osztrákoknál az, hogy a hatalom belpolitikai megfontolásokból, jobb meggyőződése ellenére igyekszik megkurtítani a menekülteknek járó ellátást, illetve a családi pótlékot a keleti uniós tagállamokból érkezett munkavállalók esetében. A rövidtávú nemzeti érdekeket kívánja keresztülverni a hosszútávú nemzetközi kötelezettségek rovására, márpedig erősen kifogásolható, ha a meglévő szabályokon akar túllépni, mert az ilyesminek csak az a vége, hogy a jog másodlagossá válik.
A migránsok jogait nem lehet csorbítani, csupáncsak azért, mert egy sor kormány azt szeretné sugallni a saját népének, hogy az fontosabb, mint azok, akik bevándoroltak. Ez a két részre tagozódó társadalom bukkan fel a gyerekpótlék kapcsán is, noha az érintett vendégmunkások ugyanazokat az adókat és járulékokat fizetik, mint az osztrákok, ily módon a társadalmi juttatásoknál sem kerülhetnek hátrányos helyzetbe. Közben az érintett államok által választott módszer is kétséges, hiszen először megpróbálják a saját fejük után menve felvizezni a nemzetközi kötelezettségeket, majd visszakoznak, ha nagy a nemzetközi tiltakozás. Itt ugyanis az a hamis kép keletkezik a lakosságban, hogy a hatalom meg akarta védeni, de hát a nemzetközi partnerek nem engedték. Ily módon automatikusan szakadék keletkezik az EU-tagok között.