- Zeman egy követ fúj a másik három visegrádi állammal a menekültek befogadásának elutasítása ügyében.
- A Spiegel szerint legfőbb ideje felébreszteni Csipkerózsika-álmából az EU-t.
- Közép-Európában az ultranacionalista kormányok próbálják elkenni, hogy országuk bűnrészes volt a holokausztban.
Zeman megválasztásával Csehország továbbra is az illiberális fordulat felé tart, követve Magyarország, Lengyelország és Szlovákia nyomdokait. A régi-új elnök populista és a migránsok ellensége. Politikája hozzájárult ahhoz, hogy a V4-ek viszonya megromoljon a nyugati partnerekkel. Egy prágai elemző szerint az eredmény láttán Putyin ennél már nem is lehetne boldogabb. Mert ugyan az nem kétséges, hogy beleavatkozott a kampányba, ám Európa egyre megosztottabb, és ezért az oroszoknak nem is kell olyan sokat tenniük. A szakértő szerint azonban az államfő sikerének titkát másfelől a cseh társadalom széttöredezettségében, illetve abban kell keresni, hogy Zeman jól meglovagolta a vidéki lakosság aggodalmait. A választás kimenetele alighanem nyugtalansággal tölti el Berlint és Párizst, valamint azokat a kormányokat, amelyek mélyebb integrációt akarnak. Győzelmi beszédében a politikus kijelentette: továbbra is támogatja, hogy a csehek saját maguk határozzanak a jövőjükről, ideérve a népszavazást az ország uniós tagságáról.
Zeman győzelme megvilágítja, milyen szilárdak a hatalmon lévő pártok pozíciói Közép-Kelet-Európában. Ezek az erők nem támogatják, hogy az EU egységesebb legyen. A menedékkérők áttelepítésének terve pedig különösen nagy felháborodást váltott ki a térségben. Ez azután felbátorította az euroszkeptikus köröket, főként Lengyelországban és Magyarországon, ahol Orbán Viktor kerítéssel zárta el a teljes déli határt, amúgy pedig igencsak esélyes a választásokon. Csehországban az államfő jogköre főként protokolláris, ám nagyon is beleszól a külpolitikába. Márpedig a hivatalban lévő elnök azt ígéri, hogy az ország az orosz és kínai kapcsolatok központja lesz Európában.
Várhatóan megnehezíti az unió és Csehország kapcsolatainak javítását, hogy Zeman marad az államfő, ugyanakkor kapóra jön Lengyelországnak és Magyarországnak. Varsó és Budapest, populista-nacionalista kormánnyal az élén, élesen ellenzi a szorosabb EU-együttműködést, és azt, hogy Brüsszel ragaszkodik a menedékkérők elosztásához. Mindkettőt uniós szankciók fenyegetik, miután Brüsszel a demokrácia elleni fenyegetésnek tekinti több lépésüket is. Ők viszont alighanem örömmel fogadják, hogy Prágában hivatalban marad a szövetségesük, hiszen az államfő is határozottan elutasítja a muzulmán bevándorlást. Valószínűleg éppen ez az egyértelmű elutasítás billentette Zeman javára a mérleget az elnökválasztás második fordulójában, noha ellenfele is elzárkózott a kvótáktól.
Az újság helyesli, hogy a német szociáldemokraták vezetője helyet kér magának a kormányban, bár eleinte kizárta, hogy tisztséget vállaljon a nagykoalícióban. Az ingadozása persze nem vet rá jó fényt, ám egy politikus azzal még nem játssza el a hitelét, ha az új feltételeknek megfelelően változtat a tervein. Akkor kerül bajba, ha nem teljesíti azt, amit a választások előtt ígért és az SPD elnökét így kell majd megítélni. Viszont az új német kabinetnek igencsak szüksége van az európai ügyekben fölöttébb járatos Schulzra, mert az EU reformjának kell a berlini politika középpontjában állnia. Aki látta, hogy Trump Davosban miként igyekezett a nemzetközi üzleti elitet az adóparadicsom Amerikába csábítani, annak tudnia kell, hogy legfőbb ideje új életet lehelni Európába, megújítani érték- és gazdasági közösségként. Schulznak kulcspozíciót kell kapnia Németország uniós politikájában. Az viszont már más kérdés, hogy neki kell-e irányítania pártját, hiszen nincsen csapata, mellesleg elképzelése sem, hogy milyen gyógymód tenne jót a szociáldemokráciának.
A holokauszt kísérti Európát, mert a heveny nacionalizmus új életre kelti a náci idők iránti nosztalgiát. A térségben kormányok dicsőítik az egykori gyilkosokat, akik milliókat öltek meg. A Szovjetunió nem ismerte el a zsidók kiirtását, a népcsoport lemészárolt tömegeit diszkréten besorolta a Nagy Honvédő Háború áldozatai közé. Babij Jarnak akkoriban nem jutott emlékmű. De a németek nem egyedül követték el a szörnyűségeket. Segítségükre volt egy sor helyi hatalom és félkatonai szervezet, amely felsorakoztatta és agyonlőtte a zsidókat. Néha a fasiszták szolgálatában, néha szabad akaratából. Ma a régióban a kollaboránsok emlékének hódolnak, az ultranacionalista hullám részeként rehabilitálják őket, noha százezrek haláláért felelősek.
Pl. Magyarország és Horvátország igyekszik tisztára mosni a háború alatti vezetést. A mai hatalmak követik az orosz példát és áldozatként, illetve szabadságharcosként tüntetik fel azokat, akik egykor együttműködtek a nácikkal. Közben pedig igyekeznek elkendőzni a saját antiszemitizmusukat, valamint részvételüket a holokausztban. A PiS törvényben akarja megtiltani, hogy bárki ilyesfajta bűnökkel vádolhassa a lengyeleket. Azaz üldöztetésben volna részük azoknak a zsidóknak, akik meg akarnak emlékezni saját kiirtásukról. Az amerikai zsidóság többnyire hallgat, mialatt Kelet-Európában eltorzítják a történelmet. Pedig meg kell szólalnia, hiszen szoros kapcsolat van a holokauszt ügyében a revizionizmus és a zsidóság elleni új keletű erőszak között. A régióra kell vetni a tekintetet, mert ott a náci gyilkos mezőkön régi harcok dúlnak és az egyfolytában kellemetlennek számító halottak nem találják nyugalmukat.