Azt kérdezik kedves olvasóink, hogy egy katona ugyan már, miért ne védhetné meg a hazáját az illegális határsértőktől. Ha kell fegyverrel is. Éleslőszerrel. Akár meglőve a menekültet. Vagy megölve.
Hát legfőképp azért, mert
az illegális határsértő nem ellenség.
- Nem fenyegeti Magyarországot.
- Nem akarja elvenni a munkánkat.
- Nem veszélyezteti a kultúránkat. (Ha csak az ilyen Bayer-féle íróóriások öklendezését nem tekintjük, de hát az nem is igen számít kultúrának.)
- És tekintettel van a törvényeinkre, ha azokat választott képviselőink nem kifejezetten az ő lehetetlenítésére találják ki.
Nem akarnak ezek semmit, csak átmenni az országon. A magyar érdek az volna, hogy minél zökkenőmentesebben tudják ezt megtenni. Korábban a magyar kormány se gondolta ezt másként. (Az Orbán-kormány menekültpolitikájának bukásáról bővebben is írtunk már.)
- 10 hónappal ezelőttig mindenféle regisztráció nélkül átjöhettek a zöldhatáron, és Ausztria felé elhagyhatták az országot.
- Tavaly decembertől idén augusztusig osztrák-német nyomásra regisztrálták ugyan őket, de ezután mozgásukban nem korlátozták, és a többit lásd fent.
- A káosz augusztusban kulminált, amikor már regisztrációval se hagyhatták el az országot, majd lezárták előttük az osztrák határt.
Amit Orbán mond, és amit tesz, az szöges ellenétben áll egymással. Magyarországra a BM adatai szerint 170 ezer ember lépett be idén illegálisan. 155 ezren adtak be menedékkérelmet, amiből alig kétezret bíráltak el (a 85 százalékát elutasították). A többi eljárás megszűnt: a kérelmezők elhagyták az országot.
A kereszténység nagy védelmezője tehát valójában migránsok özönét zúdítja Európára.
(Most nagyvonalúan tekintsünk el attól, hogy Európa nem is keresztény, bővebben erről 3 tévhit a kereszténységről címmel írtunk.)
És ez történik egész kedd éjfélig: Magyarország egyenesen az osztrák határra szállítja menekülteket. De hallottunk olyat is, hogy az újdonsült szövetséges Szlovákia felé irányítják őket.
Mert azóta már visszaállították az ellenőrzést a magyar-osztrák, sőt, az osztrák-német határon is. Azonban ez nem jelent elutasítást: Németország továbbra is fogadja a szír menekülteket, és nem érvényesíti rajtuk a dublini egyezményt, azaz nem küdi vissza őket a regisztráló országba.
Ez mindösszesen logisztikai probléma: nem tudnak mit kezdeni az egyszerre rájuk zúduló embertömeggel. Pedig lehetett volna ezt másként is, például akkor, ha Magyarország tavasszal elfogadja a kvótarendszert, ami kontrolláltan a határövezeti országokból osztja el a menekülteket a fogadókhoz, és lényegesen kezelhetőbbé teszi a dolgot.
Orbán boldogan nyilatkozik olyat, hogy
megértjük, hogy Németország és Európa értékeinek védelmében szükség volt a döntésre. Természetesen készen állunk az együttműködésre minden formában.
És ilyenkor azt is nehéz megérteni, hogy tényleg nem fogja föl, vagy csak taktikázik. Törhetik a fejüket a szegény német kancellaristák és diplomaták. A határzár célja nyilvánvalóan az volt, hogy megtörjék Magyarországot. Mert ez egyedül nekünk rossz.
Egyszerű dolog ez pedig: amíg nem fogadják el a kvótarendszert, addig a németek se engednek. Küzdjön mindenki az országba már bejutott menekültekkel, ahogy tud. Csak Orbán nem érti, hogy
- mivel a migránsok a szerb-magyar senkiföldjén nem maradhatnak,
- és visszafelé se mehetnek,
csak előre vezet az út.
Át fogják törni az orbáni vasfüggönyt, ha csak le nem lövöldözik őket. Fegyvertelen embereket pedig legyilkolni egyfelől remek országimázs, másfelől egyenes út szeretett vezetőnk számára az egyik hágai cellába.
A határsértőre a genfi menekültügyi konvenció pontjai vonatkoznak, fegyvertelen emberek lemészárlása pedig a Hágai Nemzetközi Bíróság kompetenciájába tartozik. A derék magyar hadfi nemcsak az élete védelmében használhat fegyvert, mint a rendőr, hanem az objektumot is meg kell védenie. Ha kell fegyverrel, és természetesen éleslőszerrel. A kerítés – melynek őrizetére rendelték – pedig objektum. (Írtunk már erről Géppuskázzunk menekültet! címmel.)
Orbán azzal igyekszik legitimálni a majdani gyilkosságokat, hogy felkelésről, lázadásról vizionál. Ezzel teremtene jogi lehetőséget az emberölésre. Aki azonban volt kint három hete a Keletinél, az kézenfogva az utcán átkelő gyerekeket látott, nem felkelőket, lázadókat vagy terroristákat. A helyzet agresszivitása össze se hasonlítható a majd’ évtizeddel ezelőtti Kossuth térrel, ahol pedig a Fidesz szerint a gonosz kommunista-liberális rendőrség békés tiltakozókat lövetett le.
És ha még a magyar törvények meg is teremtenék az alapot a fegyvertelen emberek agyonlövésére, a hágai bíróságnak az se fog számítani. Nem számított az a délszláv háborús bűnösök esetében se.
Nincs itt lázadás vagy felkelés, ellenben két lehetőség van.
- A vasfüggönyt vagy védeni kell, és akkor a hágai ügyészek kérik majd a fegyvertelen embert ölő katonát; azt, aki neki parancsot adott; és végül azt is, aki a felettesét utasította.
- A másik opció, hogy a menekültek elkerülik a szerb határt, és Horvátoszágon vagy Románián keresztül próbálkoznak.
A horvát út részben, a román teljesen érinti Magyarországot,
a kerítés tehát továbbra se old meg semmit.
Magyarország akkor járt volna a legjobban, ha elfogadja a Juncker-féle javaslatot, amelyik 54 ezer menekült áthelyezését indítványozta volna szervezett körülmények között a fogadó országokba. De ezt Orbán azonnal blöffnek nevezte, és kategorikusan elutasította. Úgy látszik,
nem sokat számít már a magyar nemzeti érdek, vagy megváltoztak a prioritások.
A Juncker-javaslat ugyanis éppen azt célozta, amit a magyar kormány az elejétől fogva követett: bárhol legyenek a menekültek, csak ne Magyarországon.
Valahol májusban azonban stratégiát váltottak, ez a Habony-féle uszítási kampány ideje: egyetlen menekültet se Európába. Ehhez igazodik az, amit Orbán mostanság követ, voltaképp fölszólítja Ausztriát és Németországot, hogy ne fogadjanak be senkit. Ami egészen hajmeresztő mértékvesztés és szereptévesztés. A magyar fenyegetések német irányba azonban a lechfieldi csata, de legkésőbb Hunyadi Mátyás óta nem sokat érnek. (Orbán szereptévesztéséről korábban is írtunk.)
A miniszterelnök szolipszizmusa (ha nem látok valamit, az nem is létezik: lásd az egészségügy katasztrofális helyzete) és voluntarizmusa (csak akarni kell, és minden megoldható) a menekültügyben biztosan nem működik.
Lett volna pedig lehetőség arcvesztés nélkül visszavonulni.
Voltak ugyanis ezek a tranzitzónák. Ezek először teljesen kivihetetlennek tűntek. Zsákalakú, Szerbia felé nyitott menekülttáborok, ahol a bíróságok konténerekben utasítják el a kérelmeket. Egy kérelemre 10 perc jut, nincs jogorvoslat, nincs anyanyelvi fordítás, nincs a fiatalkorúak különleges elbírálása. Nincs szállás, vagy alig, ellátás szintén. Nincsenek közművek.
De ezzel az Orbán-kormány elegett látszott tenni
- a menekültügyi konvenciónak (aki menekültnek mondja magát, az az elbírálásig beléphet az ország területére)
- és a EU-direktívának is, ami tiltja a menekültek őrizetbe vételét (hiszen az illegális határátlépés nem bűncselekmény) és a zárt táborokat (ez meg Szerbia felé nyitott lett volna, és ha nyitott, akkor hogy lehetne már zárt?).
Nyomor, mocsok, elriasztás. A magyar jogrend fölfüggesztve.
Kis magyar Guantanamo.
De a kormány észbekapott, és mégse lesznek tranzitzónák. Mondhatnánk megjött a józan eszük. Pedig dehogy. Az EU ugyanis kikelt ezek ellen, még a tervezési szakaszban: lehet ilyet létrehozni, de akkor uniós ellenőrzés alá kell helyezni. És máris megvalósult volna az, amit Görög- és Olaszországban működtetnek.
A hotspot.
Aminek három következménye lett volna:
- a menekülteket kontrollált körülmények között tartották volna,
- a kérelmüket rendes eljárásban bírálják el,
- a túlnyomó többségüket áthelyezik más országokba.
Hát nem ez a magyar érdek? Nem ezt akarta Magyarország kezdettől fogva? (Ti. hogy ne itt legyenek.) És akit Magyarország mégis befogadni kényszerül, azt ugyan mi akadályozhatná meg abban, hogy ideiglenes állampolgársága birtokában továbbálljon Svédországba (mondjuk)?
Egy rossz tervből lehetett volna egy, a lehetőségekhez képest működő elképzelés. De nem. A kormány villámgyorsan korrigálta a tévedését. Mert ezzel meghívót küldenénk fél Ázsiának és fél Afrikának. Így hát a délvidéki tranzitzónák helyett lesz
- a schengeni egyezmény fölfüggesztése,
- az uniós pénzek megvonása,
- állandósuló káosz a határon,
- és jó eséllyel emberek halnak majd meg.
De Orbán azt hiszi, néhány ember (esetleg néhány tíz ember) halála majd megállítja azokat a milliókat, akik szerinte jönni akarnak, és nem az ő perbefogását készíti elő.
Egymaga védené meg azt az Európát, amelyik nem kér a védelemből, vagy legalábbis nem ilyen védelemből kér. Éppen azzal érvel a németek felé a kvótarendszer ellen, hogy nem akadályozható meg a befogadottak továbbállása. Tehát azzal, hogy a németek nem nyernek azzal semmit, ha a magyar érdekek érvényesülnek. Tulajdonképpen
nemhogy képviselné a nemzeti érdekeket, hanem érvel ellenük.
Ritkán látni azért ilyet magyar kormányfőtől. Össze lehet mostanra zavarodva teljesen. Nándorfehérvár-komplexusa van. Lehet, hogy nem kellett volna néhány éve kiköltözni a miniszterelnöki irodából a reprezentatív Nándorfehérvári terembe.