Ami logikus, hiszen a propaganda a kormány egyetlen sikerágazata, az ország meg majd csak elműködget magától.

A májusban felállítani tervezett 4. Orbán-kormányról pillanatnyilag három dolog állítható biztosan:

• Orbán pénteken bejelentette, hogy Varga marad a gazdasági miniszter.
• Lázár ugyanakkor azt közölte, ő maga nem marad a kancellária élén.
• Valamint a választás óta eltelt két hétben Rogán turnézta körbe a kormánymédiát azzal, hogy új kormányzás jön, új struktúrában, részben új szereplőkkel.

Amiből annyi nyilván következik, hogy Rogán is miniszter marad, sőt, erősödnek a pozíciói a következő ciklusra. Februárban írtam arról, annak, hogy Lázár lebegteti a miniszteri folytatását, az a legvalószínűbb oka, hogy Orbán be akar iktatni egy lépcsőt a maga és a kormánytagok közé.

És ez a lépcső Rogán lenne.  Amikor Orbán azt mondja, hogy új vezetési szerkezetet kíván létrehozni, szeretné

átalakítani a kabinet agyközpontját.,

akkor minden bizonnyal erre utal:

a politikai kabinetiroda (aka. propagandaminisztérium) végezné a kormány valódi irányítását,

mindent neki és szempontjainak rendelnének alá, már csak a nagy sikerre való tekintettel is.

Bő két hónapja Orbán azt is lehetővé tette Rogánnak, hogy a miniszterelnököt képviselje a nemzetbiztonsági kabinetben, ami egyértelmű jele volt annak, hogy 

• Orbán megkezdte a feladatok delegálását Rogán felé,
• ő maga hátravonul a kormányzás napi aprómunkájából,
• és valahová máshová kacsingat,

10 hete még nem lehetett kizárni, hogy ez a máshová a Sándor-palota, és egy prezidenciális átalakítással Orbán beleülne az államfő székbe, miközben miniszterelnökként Rogán lehetne az utóda.

Ennek ellentmondani látszott, hogy akkor még úgy tűnt, a Fidesznek nincs esélye az ehhez szükséges kétharmadra, Rogán miniszterelnökként sokat kellene szerepeljen a nyilvánosság előtt, ami őt körüllengő korrupciós ájer miatt nem feltétlenül találkozna még a Fidesz-bázisának tetszésével sem, ráadásul ezen forgatókönyv alapján teljesen fölösleges volt elkezdeni a feladatok delegálását Rogán felé – ha egyszer úgyis az egészet megkapja pár hónap múlva egy csomagban.

Sokkal valószínűbb, hogy nem számoltak a kétharmaddal, arra készültek, hogy házon belül, a politikai rendszer jelentősebb módosítása nélkül kell megoldani az átrendezést. Ezért is nyilatkozhatta Orbán mindjárt a választások másnapján, hogy nem tervezi a prezidenciális átalakítást (valamint egyszersmind elismerte, hogy 2010-11-ben viszont igen is tervezte, csak a masszív belső ellenállás miatt letett róla).

Szóval a dolog úgy néz ki, hogy mostantól (májustól),

Rogán lesz a miniszterelnök, csak (hivatalosan) nem így fogják nevezni.

A propagandaminiszteri tevékenysége akkora nagy sikerült, hogy a politikai kabinetiroda fennhatóságát kiterjesztik azt az új kormány egészére, és mindent a propaganda szempontjainak rendelnek alá (hiszen valóban ez a Fidesz-kormány egyetlen sikerágazata).

Az agitációs terület dominanciája és előretörése annyira szemetszúró, hogy a Fidesz vezetésén belül komoly ellenállással is találkozik, minden bizonnyal nekik szólt Rogán egyik interjújának azon kitétele, miszerint 

Ő egy új kormányt szeretne, részben új szereplőkkel és új struktúrával. Neki kell ebben döntenie, azért is, mert a magyar közjogi hagyomány is a kormányfőre bízza a miniszterek kiválogatását, és azért is, mert a magyarok nem csupán a Fidesz-KDNP-re adták a voksukat, hanem egyértelműen megválasztották az ország vezetőjét Orbán Viktor személyében. (Kiemelés az eredetiben – B1 blog)

Rogánnak nemcsak indokolnia kell, hogy miért van joga a tervezett váltáshoz Orbánnak, hanem egyszersmind mentegetőznie is, hogy ez nem az ő (ti. a Rogán) ötlete, ő csak végrehajtója a felsőbb szándéknak, ami azért mégiscsak érdekes, és arra utal,

komoly ellenállásba ütközik Rogán árnyékminiszterelnökségének terve.

Például Lázár részéről, aki nem kívánt betagozódni régi ellensége alá, ezért nyilatkozott korábban olyanokat, miszerint 

a még valakinek egyszer dolgozom, akkor az csak Orbán Viktor lehet,

ami a jövőt illeti.

Lázár nem kívánt Rogán beosztottja lenni, ezért nem vállalta a folytatást, ezért üzente meg nyilvánosan Orbánnak, hogy nem lesz miniszter az új kormányban. Az eddigi kancelláriaminiszter már korábban kifogásolta, hogy mindent alárendelnek a propagandának, és valódi kormányzás nem történik. És valóban: az utolsó, az ország életébe avatkozni kívánó kísérletet még Varga tette három és fél éve, amikor bejelentette a netadót. Az ellenállás láttán azonnal visszakoztak, és azóta sem történt semmi érdemleges – már természetesen a propagandát és a hatalompolitikát leszámítva.

Ami természetesen egyfelől jó, mert az ország elműködget magától, és csak örülni tud annak, ha nem akarják folyton irányítani. Másrészt viszont vannak olyan területek, mint az egészségügy, meg az oktatás, amik szépen lassan lerohadnak érdemi változtatás hiányában. De most

a propaganda évei jönnek, illetve maradnak, ez most már szinte tény, minden erre utal.

Minden más, a kormány belső működését érintő váltás ehhez képest szinte jelentéktelen, smafu, apróság, továbbá az előzőekből egyenesen következik.

• Varga miniszterségét azért kellett deklarálni Orbánnak, hogy Matolcsy nyomulását leszerelje (a vizionárius jegybankár visszatérne a kormányba).
• Novák Katalin szaporodásügyi miniszter lehet, mert a propagandaszempontok ezt kívánják.
• Bakondi bevándorlásvédelmi tárcát kaphat (a feladatot könnyen fogja teljesíteni, tekintve, hogy nincs bevándorlás).
• Szétválaszthatják a külgazdaságot és a külügyet, az utóbbit teljese alárendelve a propagandának.
• Az agitációs szempontoknak szintén alárendelt Miniszterelnökséget – a Népszava szerint – Tuzson Bence kaphatja.

Az mind hatalompolitikai, minden bármilyen egyéb tekintetben mindegy, hogy marad-e a helyén Fazekas (bár őt Orbán megdicsérte az évértékelőjén), vagy Simicskó (vagy Bakondira cserélik), esetleg Balog. Utóbbi is kapott dicséretet, de ha Orbán tényleg akar egy nőt a kormányába (Novák az egyedüli jelölt), – propagandaszempontokra tekintettel – nagyobb súlyt helyezne a szaporodásra (hivatalosan: demográfia), valamint ragaszkodik a nagy minisztériumokhoz, akkor nincs mese, Balognak mennie kell. Majd kap valami formális díszpozíciót, már tavaly is felfelé akarták buktatni – súlytalan – államfőnek.

Seszták biztosan megy, Pintér biztosan marad, ám szinte semmilyen érv nincs amellett, hogy ugyanezt a teljesen amortizálódott Kósa is megtehesse. (Hogy tavalyi kinevezése miniszternek az első lépés volt a teljes bukás felé vezető úton, már háromnegyed éve nagy tétben megtettem.)  Semjén a világnézeti fügefalevél, Süli Jánosról pedig nem Orbán, hanem Putyin dönt, mert az ő

kinevezése vagy a leváltása a minden oroszok cárjának szóló üzenet.

Az egyetlen fontos ügy talán az igazságügyi tárca, amire Gulyás Gergelyt szánják, és aminek lebegtetése biztos jele annak, hogy valakinek nagyon fáj a foga a parlamenti frakcióvezetésre. Gulyás viszont elszántan opponálja a tervet, ami viszont arra utal, hogy Orbán olyat vár el tőle, amit Trócsányi nem hajlandó megtenni: a bíróságok kormány alá rendelését.

Gulyás nyilatkozatai arra utalnak, hogy ehhez neki se fűlik a foga, ami ésszerű hozzáállásnak látszik, tekintve, hogy a lengyel kormány ellen ugyanezért már a 7-es cikkely szerinti eljárás folyik az Unióban.

Ez nem elhanyagolható ütközet lesz, de éppen ezért van arra szükség, hogy a választók felé mindent beburkoljon a propaganda sűrű köde.

Azért az valahol jellemző, hogy Orbán a kormányzás aprómunkáját 2010-12 között Navracsicsra, illetve részben – kabinetfőnökként – Vargára bízta, hogy aztán Lázáron mint frakcióvezetőn keresztül kormányozzon. 2012 és 2015 között – államtitkárként, majd miniszterként Lázár végezte az irányítást, majd az utóbbi 3 évben Rogánnal párban. Mostantól deklaráltan és hivatalosan is Rogán jön, és ehhez mindegy, hogy mi lesz a formális pozíciója.