Elbukott a lázadás, maradt a kár- és arcmentés. 

Amilyen váratlan volt, hogy másfél hete saját pártcsaládja is szembefordult Orbán Viktorral (itt írtunk arról, milyen szerepet játszott ebben a svédországi választás), legalább annyira meglepő, hogy néppárti vezetés nem akarja kiaknázni a totális győzelmet, mára nem zárná ki tagjai közül a Fideszt.

Ingyenebéd viszont a politikában sincs, továbbá véletlenek sincsenek. Valaminek meg kellett alapoznia ezt a radikális fordulatot. Alkalmasint az történt, hogy Orbán, aki Strasbourgban semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó, mára belátta, hogy

vereséget szenvedett, és hajlandó megtenni mindent, amit követelnek tőle.

Azonban haOrbán visszavonulót fúj, meghunyászkodik, azt nem fogják demonstratívan bejelenteni, hanem csak elszórt hírekből lehet követeztetni rá, és csak utólag látszik majd világosan és lesz egyértelmű, miközben addig elfedi a kormánypropaganda harsány és agresszív retorikája.

Máris vannak olyan események, amelyek okot adnak arra a feltevésre, hogy Orbán kompromisszumot kötött a Néppárt vezetésével a maradásáért cserébe

1. Például az, hogy leállították az egyik kormánylap sorozatát a kultúrharcról, a források megvonásának követelését mindenkitől, aki nem tartozik a Fidesz-nyaloncok közé. Lapinformációk szerint ezt Orbán már Kötcsén bejelentette. A Magyar Idők főszerkesztője szerint szó sincs leállításról: szombaton közlik majd az újabb részt. De az csak a publikumnak szól, következményei nemigen lesznek.

A kultúrharcot gyakorlatilag felfüggesztették.

2. Palkovics szintén felfüggesztette az offenzívását a tudományos szféra ellen. A miniszter még egy hete is arról beszélt, hogy az MTA politizál, az Orbán-kormányt támadja, az Akadémiát fel kell darabolni, és elsőként a Közgazdaság-tudományi Intézetet megszüntetni. Mostanra addig jutott, hogy az MTA maga világíthatja át intézeti hálózatát, amelyre még

határidőt se kapott.

Palkovics azt hangoztatja, hogy egyáltalán nem állt el a terveitől. Azonban nem azt kell nézni, amit mondnak, hanem amit tesznek. És aszerint mégiscsak elállt, időlegesen mindenképpen.

3. Cornstein amerikai nagykövet a Népszava szerint arról beszélt, hogy legkésőbb a jövő hét közepéig pozitív bejelentésre számít a CEU ügyében, ám ennek időleges elmaradását  lap úgy értékeli, hogy Orbán megvezette Trump emberét. De nem valószínű, hogy erről lenne szó, inkább csak igyekeznek eltolni a CEU-val való megállapodás aláírását, nehogy

megfutamodásnak tűnjön. 

A kormány álláspontjában világos elmozdulás érzékelhető. Szijjártó a múlt héten még úgy nyilatkozott, hogy az egyetem nem teljesítette a feltételeket, mert nem hozott létre saját amerikai campuszt, hanem csak együttműködési megállapodást írt alá egy már létezővel. Orbán azonban hétfőn már azt mondta, hogy a CEU egy működő egyetem, elég megnézni a honlapját.

Eltelik addig még némi idő, de csendben alá fogják írni a megállapodást a CEU-val – ez borítékolható. (Más kérdés, hogy a lényegen ez már nem változtat: a CEU gyakorlatilag elköltözött Bécsbe.)

4. A CEU mellett az eltérő politikai véleményű civil szervezetek vegzálása, az ún. Stop Soros-törvény volt Weber néppárti listavezető feltétele, amelyhez a Fidesz pártcsaládban való maradását kötötte. A civilekre kirótt büntetőadóból lesz a legnehezebb csendben kihátrálnia a Fidesznek.

De erre is megvan a megoldás: a kormány emberei évek óta – egész pontosan 2011, a médiatörvény vitája óta – azzal érvelnek, hogy egy jogszabály önmagában nem jelent semmit, azt az alkalmazásával összefüggésben kell megítélni. Ez erre a helyzetre is alkalmazható. Lehet, hogy nem vonják vissza a represszív adót, csak éppen eltűrik, hogy mindenki kivonja magát alóla, és

senki se fizesse be.

5. Alighanem nem tévedünk, ha úgy látjuk, ebbe a sorba illik az Ahmed H-val szembeni csütörtöki ítélet is. A magyarországi jogállam állapotát ismerve okkal lehet felételezni, hogy fentről irányították a bíróság kezét, de legalábbis nem kötötték meg, amikor az ún. “terroristára” mindössze 5 év börtönt szabott ki jogerősen. Ez kődobálásért még mindig soknak tűnik, de már kevésbé vérlázító, ha tudjuk, hogy előbb 9, aztán 7 évről csökkent 5-re. Ahmed H-nak legfeljebb már csak 2 évet kell leülnie, de ez tovább csökkenhet, ha harmadolással

alig 4 hónap múlva kiengedik.

Az lett volna a várható, ha a feltűnően enyhe verdikten felháborodik a kormánypropaganda, ehelyett jelzésértékű, ami történt: a Rogán-minisztériumból szerkesztett lapok helybenhagyólag emelték ki, hogy egy államellenes terrorista mindjárt szabadlábra kerülhet. Gajdics Ottó például azt írta:

Ahmed eleget ült

Egy ún. terroristáról. Nehéz ebben mást látni, mint a Fidesz aktuális politikai céljainak megfelelő ítéletet.

A strasbourgi pofáraesés óta Orbán folyamatos visszavonulásban van, rugalmasan szakad el az ellenségtől.

• Az A-terv az volt, hogy a néppárti csúcsjelöltség megszerzésével, egy rasszista kampánnyal és a szélsőjobbal szövetségben megszerzi az Európai Bizottság elnöki posztját.
• Amikor ez elbukott, jött a B-terv, ami szerint a csúcsjelöltség nélkül próbálja meg ugyanezt: elidegeníti a Néppártot a szocdem-liberális koalíciótól, ami után nem marad más szövetséges, mint a szélsőjobb. Strasbourgban azonban kiderült, hogy erre se elég a támogatottsága.

Most a C-terv van, a puszta túlélés.

Hogy legalább ne zárják ki a Néppártból, és ne kerüljön végképp perifériára. Ehhez viszont meg kell tennie mindent, amit kérnek tőle. Attól, hogy a fent említett ügyekben Orbán visszavonul, még nem áll helyre a jogállam, a politikai pluralizmus és a polgári demokrácia Magyarországon, de legalább nem romlik tovább a helyzet egyelőre.

Orbán elment a falig, és most onnan hátrál visszafelé. Mára csak a kármentés maradt, hogy ha már nem sikerült nyernie, legalább ne (nagyon) veszítsen eddig pozícióból. Legfeljebb arra próbál ügyelni, hogy az arcát is óvja, és a választói számára ne derüljön ki, voltaképpen mekkora vereséget is szenvedett 2018 szeptemberében.