Ha valaki járatos a kérdésben, akkor az kétségtelenül a Bayer. 
Az történt, ami mindig történni szokott, amikor a Fidesz választást veszít. Ráfordultak a szélsőjobboldali szavazókra.
Ennek szólt az október 13-ai választás utáni wassalbertezés, Horthy-koszorúzás, egy nacionálgiccs himnusszá nyilvánítása, a nemzetárulózás és Lenin-fiúzás, az antiszemita karikatúrák a kormánypropagandában és az antiszemita gerillaplakátok az utcákon (és valamit még biztos ki is hagytam).
Talán ugyanebbe a sorba illeszkedett, talán csak Kósa Lajos közismerten konfúz gondolkodása volt az oka, hogy a Fidesz alelnöke szombaton arról értekezett, annyira utálják a kormányt a népek, hogy mindenki összeállt mindenkivel:
a zsidók kénytelenek voltak – vagy lehet, hogy jól is esett nekik – a nyilast megszavazni a Hajdú-Bihar megyei közgyűlésben.
Ezek után nem csoda, hogy felhorgadtak a zsidó szervezetek. Még a Fidesztől amúgy nem túl távol álló Köves rabbi is kiakadt, és visszautasította, hogy
a magyar politikai közélet erkölcstelenségének terhét bárki is a zsidóságra terhelje át.
A Fidesz erre bevetette a csodafegyvert. A zsidó- és antiszemitaügyi szakértőjük, Bayer lovag megvizsgálta kérdést, és megállapította:
Kósa Lajos egyáltalán nem antiszemita.
Ha valaki, Bayer igazán kompetens annak megállapítására, ki az antiszemita.
- Ő volt az, aki arról cikkezett, hogy bizonyos Cohnok és Cohenek felől “bűz árad”, és azon sajnálkozott, hogy “sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…”
- Aki megértően viszonyult ahhoz, hogy “a nagyon szőke, nagyon kék szemű, horogkeresztes karszalagot viselő német fiúk” péppé verték egyes zsidó bártulajdonosok arcát a véleményszabadság nagyobb dicsőségére.
- Vagy aki “indokzsidókról” írt. Ti. ők azok, akiknek már maga a létük is indokolja az antiszemitizmust.
Szóval a Fideszből ezek után nemhogy kizárt, de egyenesen agyonfoglalkoztatott Bayer kétségtelen szakértője az ügynek.
Álláspontját némileg gyengíti ugyanakkor, hogy nemcsak azt nem ismerné be soha, hogy ő maga antiszemita volna, de neki még Csurka se volt az. Erre lehet következtetni például abból, hogy a mostani dolgozatában azt írja, a Jobbik “a rendszerváltás történetének egyetlen igazi antiszemita pártja”.
Ergo a néhai MIÉP – és az élén Csurka – Bayernek nem számított “igazi” antiszemitának.
Dehát nála magasan van a léc. Neki még vitéz Imrédy Béla se volt eléggé anitszemita. Néhány éve arról cikkezett, a náci kollaboráns, szélsőjobboldali politikust ártatlanul, bizonyos gazdasági összeütközések miatt hurcolták meg, és igazságtalanul vádolták antiszemitizmussal:
Imrédyt halálra ítélték.
(Nem fogják elhinni: a vád ellene antiszemitizmus volt.
Az ellen az Imrédy ellen, aki háromszor tartóztatta le Szálasit, és aki mindent megtett például azért, hogy a zsidók vagyonát a megszálló németek ne hurcolhassák Németországba.)
Szóval Bayernek még az se elég bizonyíték az antiszemitizmusra, hogy ha valaki
- antiszemitának vallja magát;
- kormányfőként a zsidókat korlátozó törvényeket fogadtat el a Parlamenttel, másokat meg előkészít a benyújtásra;
- Adolf Hitler 1944-ben őt javasolja a magyar miniszterelnöknek;
- gazdasági miniszterként tagja a deportálásokat végrehajtó, náci kollaboráns Sztójay-kormánynak;
- és maga is lelkes támogatója a “zsidótlanításnak”.
Persze innen nézve talán még maga Hitler se volt antiszemita.
Ebben az esetben Kósa Lajos is fellélegezhet, mert nyilvánvaló, hogy ha Imrédy Béla nem antiszemita, akkor se Kósa, se az, amit mondott, nem az. Ha a népirtás támogatás nem tesz valakit antiszemitává, akkor egy kis ártatlan zsidólistázás se.
Mondjuk ebben az esetben alighanem az lehet a helyzet, hogy antiszemiták egyáltalán nincsenek is.