Pont ma egy éve, 2020. november 27-én, egy pénteki napon volt Brüsszelben az az illegális, meleg szexorgia, amelyen – bár hívatlanul – a Fidesz egyik európai parlamenti képviselője is részt vett, és miután a rendőrség lecsapott a partira, az ERESZcsatornán leERESZkedve próbált elmenekülni.

De mi akkor még semmit nem tudtunk erről. Ezért – mint derült égből aszteroida – érte a magyar politikai életet Szájer József vasárnapi bejelentése, miszerint az év végi hatállyal lemond a 16 éve betöltött EP-mandátumáról. Mint írta,

Döntésem egy hosszabb ideje tartó gondolkodás végére tesz pontot. A lemondás nincs összefüggésben az európai színtéren most zajló, minden eddiginél ádázabb küzdelem tartalmával. A mostani vitában egyetértek a magyar kormány álláspontjával, azt támogatom.

Miután azt hangsúlyozta, hogy a lemondás nem poltikai állasfoglalás a NER-rel szemben, azt lehetett gondolni, hogy

• dehogynem;
• vagy ha esetleg mégse, akkor megsértődött azon, hogy Orbán már sokadszorra nem őt jelölte az Európai Bizottság magyar tagjának.

Mígnem újabb 2 nappal később, december 1-én a helyi belga sajtó elkezdett cikkezni a meleg szexorgiáról, és Szájert meg is nevezte, mint az egyik résztvevőt. Utóbbi el is ismerte a részvételt a “házibulin”, a rendőri igazoltatás, valamint az ERESZcsatornán menekülés tényét.

Az eset több dolog miatt is figyelemreméltó volt. Például az a tény, hogy egy 60 éves magyar politikus olyan fizikai állapotban van, hogy le tud mászni egy ERESZcsatornán, sőt hogy egyáltalán felmerül benne az ötlet. (Kevesen tudnák ezt utána csinálni; igen érdekes elképzelni hasonló helyzetben Orbánt vagy Semjént. Németh Szilárdot. Hd. Deutsch Tamást.) Az eset egyik tanulsága, hogy Szájer egy kib. nindzsa.

A másik, hogy hanyatló, dekadens Nyugaton nem a meleg szexorgia – gangbangparti -, hanem a kijárási és összegyűlési korlátozások megszegése váltotta ki a rendőrség rosszallását, és még a drogbirtoklásnak – egy szem, potenciahosszabbítónak szánt, de végül idő hiányában fel nem használt extasytablettának – sem lettek következményei.

Legalábbis jogiak, mert politikaiak annál inkább. Szájer 30 éves politikai karrierje nemhogy rombadőlt, de egyenesen kiirtották a közéletből.

Azonnal ki kellett lépnie a Fideszből, lemondatták minden közéleti pozíciójából, még a soproni díszpolgárságról is, megvonták kuratóriumi tagságait, és kirúgták még a kormányegyetemről is, ahol tanított. És ezt nem a Nyugat, a gonosz liberálisok tették vele, hanem a magyar antiliberális kormány – főként annak a vezetője.

Orbán ezt azzal indokolta – amit utóbb papagájként vett át tőle a többi fideszes, lemondva az addigi, nem történt semmi különös, vagy ha mégis, akkor titkosszolgálati akció -, hogy

amit Szájer József képviselőtársunk tett, az a mi politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele; cselekedetei nem férnek össze a Fidesz-KDNP nemzeti, konzervatív, kERESZténydemokrata nézeteivel.

Csakhogy Szájer kettős élete nem most kezdődött, homo- vagy biszexualitása évtizedek óta ismert volt a politika környékén mozgók között. Az ELTÉ-n végzett jogot, a Bibó-szakkollégium nevelőtanára, a reformkommunista szervezetként (eredetileg a szocialista szót is bele akarták venni a nevébe), a vonalas KISZ alternatívájaként indult Fidesz egyik alapítója volt.

Soros-ösztöndíjjal(!) tanulhatott Oxfordban, 1990-ben az SZDSZ-szel közös jelöltként nyert egyéni országgyűlési mandátumot Sopronban (a másik ilyen Kövér volt Pápán), a Fidesz mérsékelt politikusai közé tartozott. Sőt, egyenesen liberálisnak számított a magukat liberálisnak mondók között is. Mondén, világfi életet élt. Nyitott házassága Handó Tündével, az utóbb a NER feltétel nélküli kiszolgálójává vált bírósági vezetővel a (belső) közbeszéd részének, senki által el nem ítélt

nyílt titoknak számított.

Ezért is okozott kisebb meglepetést, hogy Szájer 1993-ban részt vett, sőt, vezető szerepet vállalt a Fodor-vonal ledarálásában és kiszorításában. Orbán biztatásra és támogatásával ő ütötte el a pártvezér riválisát a választmányi elnöki poszttól. Az akkora a jobboldali fordulatát megkezdő Fidesz díszliberálisává vált.

Akik ismerték, kiemelkedően okosnak és tehetségesnek tartották. De csak kevesen ismerték. Magának való emberkerülő volt már akkor is, aki nagyon vigyázott arra, nehogy rossz – a Főnöknek nem tetsző – társaságba keveredjen, rosszat tegyen, kifogásolhatót mondjon és kétségbe vonható legyen a hűsége Orbánhoz. Mindent erre a lapra tett fel, a hivatalos pártvonaltól eltérő véleménye még véletlenül sem akadt.

Szokás ugyan emlegetni vele kapcsolatban, hogy

• 1996-ban támogatta azonos neműek élettársi kapcsolatának elismerését, sőt, a parlamenti vitában ő volt a Fidesz vezérszónoka,
• meg hogy 2001-ben az emberi jogokra hivatkozva bírálta Tarlós – akkor még óbudai polgármester – fellépését a Sziget melegsátra ellen,

de ez nem disszidencia volt, akkor ez volt a Fidesz hivatalos politikája. Lehet, hogy már nem értettek vele egyet, de kifelé még ezt képviselték.

Némileg meglepő lehetett, hogy az 1998-as választási győzelem után nem kapott kormányzati pozíciót. Noha ő volt a Fidesz vezető külpolitikusa, és a párt kapta a külügyi tárcát, nem Szájer került az élére. Bár nyíltan nem mondták ki, nem hivatalosan a Fideszben azért elárulták, ennek a szexuális preferenciája volt az oka:

Orbán nem akart melegsége miatt támadható politikust látni a magát akkor már konzervatívnak láttatni kívánó, ájtatos kERESZtény ‘Isten, Haza, Orbán- és Torgyán-család” kormányában.

A parlamenti frakcióvezetőséget, a kisgazdákkal történő másodikszintű egyeztetést, a vezéri akarat mögötti többség biztosítását kapta feladatul.

Meleg volt ugyan, de ez addig nem volt baj, amíg ki nem derült.

Szájer tagja volt az informális vezető döntéshozó grémiumnak, az ún. hatosfogatnak. (Orbán, Kövér és Áder mellett csak az ő neve szerepelt minden verzióban, a maradék kettőé sose lett biztos, Várhegyi és Stumpf éppúgy felmerült, mint Pokorni, sőt, még Deutsch is.)

A 2002-es választás után politikai vákuumba került, a parlamenti alelnök egy súlytalan pozíció, Szájer belátta, hogy Orbánhoz való feltétlen hűsége dacára, titkos élete miatt a Fideszben és Magyarországon nem terem számára babér, ezért a szabad világot választotta. EP-képviselőként 2004-ben Brüsszelbe és Strasbourgba ment. (5 évvel később ugyanígy döntött Áder és Deutsch is, de mindketten más okokból: előbbi emigrált Orbán elől, utóbbi azért, mert ott nem kell dolgozni.)

Az Európai Parlament akkor még inkább elfekvőnek számított, a politikai súlya fokozatosan nőtt meg azóta. Szájer az Orbán és a németek közötti kapcsolattartó szerepét töltötte be, majd ebből feljebb lépve, a néppárti frakciót képviselte a többiekkel való tárgyalásokon. A szocdemek, liberálisok, balosok, szélsőjobbosok, zöldek, etc., szemében ő maga volt a Néppárt, hiszen vele kellett egyeztetni mindenről, de az Orbánhoz való lojalitását soha nem adta fel.

Nem cimbizett az ellenséggel. Az ellenzékiekkel és az újságírókkal szemben is szigorúan tartotta a távolságot, és ahogy a rezsim keményedett-fasizálódott, egyre inkább. Nem beszélt ki, nem voltak a propagandaminisztériumban előírtaktól eltérő nyilatkozatai. Nem voltak önálló gondolatai. Vagy ha mégis – megtartotta őket magának.

Nem kis szerepet játszott abban, hogy amikor a Fideszt kirúgták (“felfüggesztették”) az Európai Néppártból, a Fidesz EP-képviselői megtarthatták tagságukat a néppárti frakcióban. Ismerve titkos életét, a nyugati kollégái azt gondolták róla, az a valódi, és bár

a nyilvánosság előtt támogatja a rasszista, xeno- és homofób, álszenteskedő, korrupt önkényuralmat, de mit tehetne mást, ő maga nem ilyen.

Ennek Szájer-képnek vetett véget a kiirtása a Fideszből és a magyar jobboldalról. Jumbósapkás-mackóalsós motozása, és az azt követő lemondása után alig 2 hónappal később kirúgták a Fideszt a néppárti frakcióból is (illetve a szégyenteljes eltakarítást megelőzendő, Orbán maga lépett ki, de ez a lényegen nem változtat).

A parti odavert a pártnak; zajosan tört darabokra a 3 évtizede építgetett politikai pályafutás; véget ért a hosszú menetelés az uniós intézményrendszeren keresztül.

• A karrier már ott zátonyra futott, hogy nem lett belőle néppárti frakcióvezető 2019-ben. (Ti. Orbán részt vett Weber bizottsági elnökségének megfúrásában, ezért a német politikus maradt a frakcióvezetői poszton.)
• De nem lett belőle bizottsági tag, uniós biztos sem. 2014-ben Orbán Navracsicsot felfelé buktatta, 2019-ben pedig előbb Trócsányit, utóbb Várhelyit jelölte a Bizottságba.

Ehelyett 2020 szomorú évének végén hetekig rajta röhögött a világsajtó. Karikatúrák készültek róla, mémmé vált, az inkriminált ERESZ turistalátványosság lett, egy melegszervezet az LGBT-jogok mártírjának nevezte.

A pánikba esett – ne feledjük: alig egy évvel vagyunk a Borkai-botrány után, ami nagyot ütött a Fidesz-KDNP ájtatosmanó-imídzsén – Orbán meg kirúgta mindenhonnan.

Szájer így már bánhatta, hogy 2014-ben nem fogadta el a vigaszdíjat, és nem vállalta el igazságügyi tárcát. Ő maga hívta fel a nemzetvezető figyelmét arra a diszkrepanciára, ami feleségének OBH-elnöksége és saját esetleges igazságügyminisztersége között feszül(t volna).

Annak ellenére, hogy pályafutása látványosan és hangos röhögés közepette ért véget, valamint hogy a belpolitikában közvetlenül már másfél évtizede nem vett részt, Szájer hozzájárulása a NER kiépítéséhez és a politikájához igen jelentékeny.

Egyfelől itt van az alaptörvény, a NER fundamentuma. Erről ő maga írta, hogy az iPadjén írta Strasbourgból Brüsszelbe tartva a vonaton. Ez azzal a kiegészítéssel igaz, hogy nem az egész alaptörvényt, hanem annak a szabadságjogokra vonatkozó passzusait.

Továbbá éppen azért őt kérték erre, hogy Orbán megnyugtassa a hanyatlása közepette is az önkényuralommal és annak egypárti alkotmányával szemben averzióit kifejező Nyugatot, nem lesz itt egyből bevezetve a fasiszta, nemzeti-kERESZtény diktatúra: lám, egy közismert homoszexuális hedonista, ergo egy privát életéből is következően tüchtig liberális demokrata biztosítja a szabadságjogokat.

A EU, a nyugati demokráciák tiltakozása ennek hiányában minden bizonnyal sokkal hangosabb (és hatásosabb) lett volna: még az sem kizárt, hogy

a NER-t bebetonozó egypárti alaptörvény sem tudott volna megszületni, ha Szájer fügefalevélként nem működik közre.

A másik viszont már a jelenre vonatkozik. A Fidesz – bár már nem hangoztatja, sőt, elfelejteni igyekszik az ügyet – máig titkosszolgálati akciót lát Szájer lebukása és titkos életének nyilvánvalóvá válása mögött. Emiatt egyáltalán nem kizárt az a feltevés, hogy a Fidesz-KDNP fél évvel későbbi homofób törvénykezése mögött nem a szavazók kedvének keresését, hanem Orbán bosszúját kell látni a nyugati kormányok felé:

ha ti lebuktatjátok az én buzimat, én diszkriminálom az összes többit.

A szavazók felé közvetített konzervatív üzenetet már csak az is valószínűtlenné teszi, hogy utóbb kiderült, a magyar választók

• 73%-a NEM ért egyet azzal a kormányzati állásponttal, hogy a melegek veszélyt jelentenek a gyermekekre;
• a Fidesz által vizionált, ún. LGBTQ-propagandát pedig 92%(!) NEM tartja komoly veszélynek.

Ezekből eléggé látszik, hogy a magyarokra generálisan nem jellemző a homofóbia. Szájer mégis abba bukott bele, hogy Orbán és a Fidesz azt hitte, de igen. Innen nézve eléggé ironikus, hogy Szájernek nem kellett volna az ERESZcsatornán menekülnie, sőt, nem kellett volna kettős életét élnie. Nem kellett volna már a hanyatló és dekadens Nyugatra emigrálnia sem.

Nem volt szükség a titkos életre, vonzalmainak és életvitelének eltitkolására. Nem kellett volna hazudni. Mégis Szájer lett a NER egyik szimbóluma azáltal, hogy ő az igen kevesek egyike, aki belebukott egy hazugságba.

európai parlament évforduló homofóbia szájer_józsef szexparti