Alig egy hét múlva parlamenti választás lesz., ahol évekre eldől az ország vezetésének sorsa. Általában ilyenkor az volna a várható, hogy a választók megismerhetnék, milyen lehetőségek közül választhatnak.
Általában. A demokratikus országokban. Magyarországon nem. Nálunk az a természetes, ami máshol abszurd.
A Fidesz listavezetője a választás előtt egy héttel az állami rádióban nyilatkozott, és hosszan kifejthette, hogy miért az övé “az erkölcsileg helyes” álláspont. Még a független sajtó is nagy terjedelemben foglalkozott a dialógus formájában előadott kampánybeszéddel.
Ezenközben fel se tűnt senkinek, hogy a másik oldal miniszterelnökjelöltje nem kapott lehetőséget válaszolni, vitatkozni vagy csak előadni a saját álláspontját.
- Pedig az állami rádióban is tudták, hogy egy hét van a választásig, rögtön az első az első alákérdezésük erre vonatkozott.
- Továbbá a Fidesz-listavezető maga is azt állította, hogy neki nem az ukrán elnökkel, és egyéb nemzetközi szereplőkkel (gyakorlatilag mindenkivel, leszámítva az orosz elnököt) van vitája, hanem a “hazai baloldallal”.
Ez a vita viszont némileg egyoldalúra sikerült: a másik szereplő nem lehetett jelen.
Nem ütközhettek az álláspontok, csak az egyik oldal kapott lehetőséget a kifejtésére, Márki-Zay Péter nem képviselhette a saját politikai programját.
És ez még csak fel se tűnt senkinek. 2022-ben Magyarországon az a természetes, hogy egy, a választók 40%-át képviselő politikust, akinek tábora ráadásul 2%-kal vezeti a politikai versenyt, meg sem kérdez az évi 130 milliárd forintból működő állami média.
Noha ezt nemcsak a józan ész, a választási és a szakmai etika írná elő, meg a választók, olvasók, nézők, hallgatók alapos tájékoztatásának kényszere, de az ún. közszolgálati médiának a pártatlanság és a politikai semlegesség kifejezetten jogszabályi kötelezettsége volna.
Az audiatur et aitera pars (hallgattassék meg a másik fél is) elvét már az ókorban ismerték, és alapvetőnek tartották. A modernkori Magyarországon a NER 12 éve után meg az a természetes, hogy a másik fél nem meg-, hanem elhallgattatik, az álláspontja csak az ellenfél fals interpretációján keresztül ismerhető meg.
Úgy azért még talán Orbánnak is sikerülhet megnyerni egy vitát, ha a vitapartner jelen sem lehet.
Hozzá képest még Sir Robin is bátornak tánik.
Az meg külön vicces, hogy eközben szamizdat néven szokott posztolgatni, mintha teljesen ki volna rekesztve a magyarországi nyilvánosságból.