Miért kocog annyit Novák Katalin?

Miért kocog annyit Novák Katalin?

Miért kocog annyit Novák Katalin?

Magyarországnak most először van női köztársasági elnöke. Ez akár nagy lépés is lehetne egy demokratikus, európai értékrend felé – de Novák Katalin hivatalba lépése óta már bebizonyosodott (na jó, ne legyünk álszentek: már az első pillanatban látszott, de a remény hal meg utoljára), hogy kormányunk egy újabb látszatintézkedéséről van szó.

Az, hogy egy államfő milyen nemű, persze valójában teljesen mindegy. Ami fontos, hogy az adott ország minden lakosát képviselje; hogy döntéseit ne befolyásolják a pártérdekek; hogy ápolja hazája nemzetközi kapcsolatait; hogy állásfoglalásaiban az egész ország álláspontját közvetítse.

Hogy a fenti feltételeknek a jelenlegi köztársasági elnökünk mennyire felel meg, azt döntse el ki-ki maga; és döntse el ő is, amikor egy újabb eseményen képviseli hazánkat vagy aláír egy törvényt. Az azonban feltűnő, hogy hivatalba lépése óta mennyit változott a személyes brandje. Az addig nőies, és ezt sokszor ki is hangsúlyozó asszonyból hirtelen egy férfias, fizikai erejét gyakran megmutató vezető vált. Nyilatkozataiban, sőt, megjelenésében is elvesztette nőivezető-jellegét: az őt kinevező és maga előtt toló hatalom megfosztotta mindazon előnyöktől és vonásoktól, ami miatt üdvözlendő lehetne, hogy az országnak végre egy nő a köztársasági elnöke.

Ehelyett úton-útfélen azt bizonyítja, mennyire erős, rátermett és nő létére sokszor mennyivel férfiasabb, mint a legtöbb férfi. Barna fürtjeit szoros kontyba tűzte, konzervatív szabású, szinte öltönynek ható kosztümökbe bújt, együtt edz a katonákkal és a sportolókkal, söröspultok és boroshordók előtt pózol, fizika erejét lépten-nyomon igyekszik bizonyítani a közösségi médiában is.

Nyilatkozataival, de leginkább hallgatásával a kormány által képviselt, macsó retorikát erősíti, miközben maga nőként próbál ebben a környezetben érvényesülni – érdekes ellentmondás ez, és bizonyára rendkívül feszítő, de legalábbis kényelmetlen minden egyes nap úgy dönteni, hogy ez még mindig megéri.

  • Megéri úgy nyilatkozni, hogy a nők legfőbb küldetése, hogy gyermekeket hozzanak a világra.
  • Megéri hallgatni, amikor szigorítanak az abortusztörvényen.
  • Megéri hallgatni, amikor családon belüli erőszakról esik szó bárhol is.
  • Megéri átvenni a háborúval kapcsolatos szlogeneket, katonai vezetőkkel szelfizni
  • Megéri győztesként mutatkozni olyan helyzetekben, ahol partnerként kellene viselkedni.
  • Megéri megtagadni azt az utat, a napi küzdelmeket, kompromisszumokat, áldozatokat, ahogyan nőként eljutott karrierje csúcsára.
  • Megéri naponta elfelejteni, hogy egy köztársasági elnök nem tehetne mást, mint hogy a demokrácia alapértékeit képviselje, mivel hivatala puszta léte is ezekből következik.

Kár, hogy így alakult. Lehetett volna másképp – talán még mindig lehetne.  

(képek forrása: Novák Katalin Facebook-oldala)

Facebook Comments