Magyarországnak most először van női köztársasági elnöke. Ez akár nagy lépés is lehetne egy demokratikus, európai értékrend felé – de Novák Katalin hivatalba lépése óta már bebizonyosodott (na jó, ne legyünk álszentek: már az első pillanatban látszott, de a remény hal meg utoljára), hogy kormányunk egy újabb látszatintézkedéséről van szó.
Az, hogy egy államfő milyen nemű, persze valójában teljesen mindegy. Ami fontos, hogy az adott ország minden lakosát képviselje; hogy döntéseit ne befolyásolják a pártérdekek; hogy ápolja hazája nemzetközi kapcsolatait; hogy állásfoglalásaiban az egész ország álláspontját közvetítse.
Hogy a fenti feltételeknek a jelenlegi köztársasági elnökünk mennyire felel meg, azt döntse el ki-ki maga; és döntse el ő is, amikor egy újabb eseményen képviseli hazánkat vagy aláír egy törvényt. Az azonban feltűnő, hogy hivatalba lépése óta mennyit változott a személyes brandje. Az addig nőies, és ezt sokszor ki is hangsúlyozó asszonyból hirtelen egy férfias, fizikai erejét gyakran megmutató vezető vált. Nyilatkozataiban, sőt, megjelenésében is elvesztette nőivezető-jellegét: az őt kinevező és maga előtt toló hatalom megfosztotta mindazon előnyöktől és vonásoktól, ami miatt üdvözlendő lehetne, hogy az országnak végre egy nő a köztársasági elnöke.
Ehelyett úton-útfélen azt bizonyítja, mennyire erős, rátermett és nő létére sokszor mennyivel férfiasabb, mint a legtöbb férfi. Barna fürtjeit szoros kontyba tűzte, konzervatív szabású, szinte öltönynek ható kosztümökbe bújt, együtt edz a katonákkal és a sportolókkal, söröspultok és boroshordók előtt pózol, fizika erejét lépten-nyomon igyekszik bizonyítani a közösségi médiában is.
Nyilatkozataival, de leginkább hallgatásával a kormány által képviselt, macsó retorikát erősíti, miközben maga nőként próbál ebben a környezetben érvényesülni – érdekes ellentmondás ez, és bizonyára rendkívül feszítő, de legalábbis kényelmetlen minden egyes nap úgy dönteni, hogy ez még mindig megéri.
- Megéri úgy nyilatkozni, hogy a nők legfőbb küldetése, hogy gyermekeket hozzanak a világra.
- Megéri hallgatni, amikor szigorítanak az abortusztörvényen.
- Megéri hallgatni, amikor családon belüli erőszakról esik szó bárhol is.
- Megéri átvenni a háborúval kapcsolatos szlogeneket, katonai vezetőkkel szelfizni
- Megéri győztesként mutatkozni olyan helyzetekben, ahol partnerként kellene viselkedni.
- Megéri megtagadni azt az utat, a napi küzdelmeket, kompromisszumokat, áldozatokat, ahogyan nőként eljutott karrierje csúcsára.
- Megéri naponta elfelejteni, hogy egy köztársasági elnök nem tehetne mást, mint hogy a demokrácia alapértékeit képviselje, mivel hivatala puszta léte is ezekből következik.
Kár, hogy így alakult. Lehetett volna másképp – talán még mindig lehetne.
(képek forrása: Novák Katalin Facebook-oldala)