Kerek egy héten át tagadta az Orbán-kormány minden fajta hivatalossága, hogy lemondott volna az innovációs és technológiai miniszter. Palkovics László egy hétig legfeljebb árnyékminiszterként működött, úgy volt, hogy már nem volt.
De azt megtiltották neki, hogy ezt nyilvánosan be is jelentse. Azt meg végképp, hogy meg is indokolja.
A sajtóhírek és kiszivárogtatások szerint Orbán már egy hete elfogadta a lemondását, nem is tudott mást tenni, de nem volt terv a probléma kezelésére, ezért inkább a tagadásba menekültek, míg nem tudnak valamilyen megoldást találni.
Az erős ember mindenképpen kerülni akarja az inkompetenciának még a látszatát is, bár leginkább csak sodródik az eseményekkel, ezért fiktív ellenfeleket (Sorost, a migránsokat, a nemváltó óvodásokat, az NGO-kat, “Brüsszelt”, a nem létező gázszankciókat), amiket képzeletbeli háborúban könnyen le lehet győzni.
Orbán most igen meg van sértődve
- Palkovicsra, mert a lemondását bár nem hozta nyilvánosságra, a minisztériumában nem titkolta,
- az apparátusra, mert kiszivárogtatta a sajtónak,
- a sajtó még be nem darált részére, mert hírt csinált belőle.
Hogy Palkovics valóban lemondott, és nem Orbán rúgta ki, arra abból lehet következtetni, hogy ellenkező esetben nem kellett volna egy hét, mire bejelentik az utódot és a strukturális átszervezést, de hogy mi lehetett ennek az oka, arról csak találgatások lehetnek, megerősített információ nincs.
Palkovicsért önmagában persze nem kár. Felsőoktatási államtitkárként, oktatási, majd ipari miniszterként asszisztált az oktatás leépítéséhez. Maga vezényelte le az MTA intézeteinek államosítását és az egyetemek zömének privatizációját a Fidesz-klientúra kezébe. Szava sem volt, amikor a egy félresikerült diplomáciai akció következményeként lejárató kampány kíséretében rúgták ki Magyarországról a CEU-t.
Legutóbbi érdemi politikai akciója az volt, hogy az elmaradt tűzijáték ürügyén augusztus végén menesztette az OMSZ vezetőségét, mert nem jött meg a várt vihar, de aligha ebbe bukott bele.
Alighanem valóban a látszatkormányzásból lett elege, de ő maga nem mondhatja el, milyen döntési alternatívák voltak és milyen ügyekben, ahol ő a másik oldalon állt. Mert azt a pártállam illojalitásként értékelné, és elfogyna körülötte a levegő Magyarországon.
- Lásd például az egykor a Fidesz-hatalom második emberének számító Simicska esetét, akit Orbán nem engedett még csak közeli kívülállónak sem lenni 2014-ben, fél év után felrobbantotta a médiakonglomerátumát, és kitört az évekig tartó O1G-háború.
- De arról sem tudhatott meg azóta sem a választópolgár semmi biztosat, hogy 2018-ban miért tűnt el hirtelen a kormányból az addig második legfontosabb emberének számító Lázár, és miért tért vissza váratlanul egy másik, ám súlytalan pozícióba négy évvel később.
A dolgok csak úgy megtörténnek a NER-ben, ami pedig kellemetlen, azt le is tagadják, mint Palkovics lemondását egy hétig. És közben kitalált ellenfelekkel vívnak látszatháborúkat pusztán kommunikációs szempontokra tekintettel.
Az önálló energiaügyi tárca létrehozása – az élén Lantos Csaba egykori OTP-bankárral – is csak látszatcselekvés, mint az árstopok, mert
az oroszokkal való hosszútávű gázszerződés napi piaci áron történt tavaly szeptemberi aláírása után az energiapolitikában nincs mozgástere Orbánnak.
A tragikus szerződés miatt már nem nézhet más alternatíva után. Ez, és nem pedig a tenger hiánya az oka az oroszfüggőségnek. Lásd az egy éve még Magyarországhoz hasonlóan gázügyben Moszkva-felé elkötelezett Szlovákia, Csehország vagy Ausztria esetét, amely országok ma már nem orosz gázt vesznek, bár egyiknek sincs saját tengere.
Olyan, hogy kormányzás Magyarországon nincs, csak PR-akciók, az energiaminisztérium létrehozása is ilyen. Hogy mekkora súlya van egy minisztériumnak az Orbán-kormányban azt jól jelzi, hogy Palkovics távozása után az eddigi feladatköreit szétdobták Lantos, Lázár, Csák és Nagy Márton között.
Ebben a tekintetben árulkodó Gulyás bejelentése, miszerint a TIM maradhatott volna egyben Palkoviccsal az élén, de mert Palkovics távozni akart, már nem volt szükség a minisztériumára sem.
Következésképpen eddig se lett volna feltétlenül, csak kommunikációs szempontokat szolgált, ahogy most az energiaügy is a PR-taktika része.
- Ugyanez ez a látszatkormányzás esete forgott fent például Veresné ügyében, akit Orbán eleve államfőnek – hozzá és csak hozzá lojális rezsimszolgának – épített fel, ezért került be a kormányba előbb államtitkárként, majd miniszterként. Köztársasági elnökké választása után azonban azonnal kiderült, hogy nincs is szükség önálló “családügyi” miniszterre, a feladatait más kormánytagok is bőven el tudják látni.
Ahogy Novák, Palkovics is úgy megy, hogy a hiánya fel sem tűnik majd senkinek. A kvázi utóda, Lantos miniszteri kinevezése is csak a piacoknak szól. Ti. hogy egy komoly gazdasági szakember kerül a kormányba, de mivel
Magyarország energiaügyben kiszolgáltatott Putyinnak, és a döntéseket kizárólag és egyszemélyben Orbán hozzá meg, a kinevezése nem több PR-mutatványnál.