A főváros küzd a pénzéért

Sokan vettek részt az első Budapesti Lakógyűlésen, amely során a fővárosban élők eldöntötték, hogy a Lánchídon továbbra se legyen autóforgalom – állítja Élő Norbert, Budapest gazdaságfejlesztési tanácsnoka. A tanácsnok szeretné, hogy a jövőben ehhez hasonló módon szavazhassanak az emberek például az új biciklisávok, buszsávok kijelöléséről is.

Élő Norbert sikeresnek tartja az első Budapesti Lakógyűlést: a 136 ezer körüli szavazat, a 10 százalékos részvétel jelentős ahhoz képest, hogy most először dönthettek így a fővárosiak. Példaként említette Svájcot, ahol „mindenféle kérdésekről szavazhatnak az emberek, ott sem ugyanakkora a részvétel minden egyes szavazás esetén.”

Arra a kritikára, hogy a relatíve alacsony részvétel miatt egy erősebb lobbicsoport könnyebben befolyásolhatta az eredményt, azt válaszolta: épp az eredmény igazolta, hogy ez nem történt meg. Hiszen az autósok, az Autós Klub az erősebb lobbi, mégsem az ő érdekük szerint alakult a végeredmény.

A Lánchídról való döntést azért bízták a fővárosban élőkre, mert nagyon szélsőséges véleményeket fogalmaztak meg az emberek. „Nyilván el tudtuk volna mi magunk is dönteni, de egy ilyen fajsúlyos kérdést, ami megosztja végeredményében Budapest társadalmát, szerintem meg kell kérdezni” – hangsúlyozta.

„Én több hónappal ezelőtt elmondtam, hogy azt támogatom: legyen autómentes a Lánchíd. Fogalmazhatnék úgyis nagyképűen, hogy Budapest 80 százaléka mellém állt ebben a kérdésben” – fűzte hozzá.

Az egyszerű, könnyen átlátható kérdésekben érdemes megkérdezni a fővárosiakat, de „költségvetési kérdéseket önmagában nem lehet ráterhelni a választókra, mert az már a megtévesztésük lenne. Mert abban nyilván nem tudnak döntést hozni, és arra választották meg a képviselőket. Viszont abban, amiben lehet „A” és „B” változatot választani, és tulajdonképpen mindkettő elfogadható a képviselők és a főváros számára is, ha a többség úgy akarja, ezeket igeni fel lehet tenni. És fel is kell!”

„A nagy álom persze az, hogy minél inkább megtudjuk, hogy a budapesti emberek mit gondolnak bizonyos döntésekről, és ezt csak így tudjuk megtenni, hogy egyre több mindent megkérdezünk tőlük. És nem a politika dönti el a fejük felett, hogy mi legyen az ő akaratuk” – érvelt Élő Norbert a Budapesti Lakógyűlés jelentősége mellett.

Elmondta: „a biciklisávokról is meg lehetne kérdezni az embereket. Én azt a kérdést tenném fel, hogy több buszsáv vagy több biciklisáv legyen”. Online választást lehetne tartani arról, hogy „inkább egy biciklisekre épülő várost szeretnénk építeni tisztább levegővel, kevesebb autóval, vagy azt mondjuk, hogy ezt lehetetlen megoldani, mert szükség van buszsávokra, hogy az emberek be tudjanak járni a dolgozni, és inkább ez a fontos.”

Szerinte a részvételi költségvetésnek, amit a főváros 2019 óta működtet, az egyik nagy hibája éppen az, hogy „nagyon kevesen vesznek részt a döntéshozatalban”. Úgy gondolja, az abban szereplő kérdéseket online kellene megkérdezni. Ennek viszont egy szoftver és a megfelelő adatkezelésre az alapja. „Lassan jutunk el ide, de ez nem ördögtől való dolog, hogy az embereket megkérdezzük, hogy inkább mit szeretnének.”

A budapesti gyakorlattal szemben úgy gondolja: a Fidesz rossz kérdéseket tesz fel, mert olyan témákról kérdez, amikben az embereknek viszonylag kevés ismeretük van, és ezzel megelőlegezik saját maguknak a döntéseket. „De nálunk nem ez történt, hanem az emberekre rábíztuk, hogy autómentes vagy nem autómentes Lánchidat szeretnének.”

A városfejlesztési tanácsnok a kormánnyal szemben indított perről is kifejtette véleményét, amit azért indított a budapesti városvezetés, mert a túlzott adóelvonásokkal veszélybe sodorják az önkormányzatiságot. Kijelentette: „nincs olyan lehetősége, hogy egy település többet fizessen be, mint amennyit kap. Ez az önkormányzatiság megcsúfolása.” Elmondta azt is, az SZJA teljes elvonásával sem ért egyet. „Kell egy olyan igazságosság, hogy az adóm 90 százalékát természetesen szolidaritásból befizetem az államkasszába, de 10 százalék menjen oda, ahol én élek és dolgozom, és magam kapálom a kertemet vagy nyírom a füvet, vagy épp a síkosítás mentesítést végzem el a saját pénzemből.”  Felidézte, hogy a Rákosi-korszakban volt olyan időszak, amikor megkérdezték, hogy a város mit adjon oda a falunak. Most is „dönthetett volna úgy Budapest, hogy adjuk oda ezt az 56 milliárd forintot a szegényebb településeknek, és Budapestnek nincs rá szüksége.” A budapestiek azonban végül nem így döntöttek.