Azt bírta nyilatkozni Bayer a kormánylapnak, hogy a leírt mondatai közül egyedül az orgoványi erdőt vonná vissza (azt is csak azért, mert szerinte félreértették), valamint hogy reméli,
attól, hogy valaki kurvaanyázik, egyáltalán nem teszi zárójelbe, hogy egyébként mit alkotott, mit tett le az asztalra.
Valóban nem. Amit alkotott, az sokkal hitelesebb.
A kormánykitüntetés indoklásában példaértékűnek nevezett újságírói tevékenysége illusztrálására itt van például egy igazi drágakő. (Itt meg egy korábbi gyűjtés.)
Még 2011 novemberében, amikor az IMF elleni szabadságharc ürügyén védte meg az Orbán-kormányt, és közben sikerült neki nemzeti hőssé avatnia, piedesztálra emelnie Imrédy Bélát.
Ezt írta például:
A kartellezők és az „úri” Magyarország képviselői így összefogva, zsidónak bélyegezve buktatták meg Imrédy Béla miniszterelnököt, aki vissza is vonult a politikától. Majd Ausztriába emigrált, ott fogták el az amerikaiak, és ők adták ki Magyarországnak. Imrédyt halálra ítélték. (Nem fogják elhinni: a vád ellene antiszemitizmus volt. Az ellen az Imrédy ellen, aki háromszor tartóztatta le Szálasit, és aki mindent megtett például azért, hogy a zsidók vagyonát a megszálló németek ne hurcolhassák Németországba.)
A cikk maga egy masszív tőkeellenes iromány, továbbá egy igazi,
egy virtigli nemezetiszocialista pamflet.
Az anyagot valamikor az eltelt évek folyamán törölték a Magyar Hírlap archívumából, de fellelhető még itt és itt is. Bayer soha nem tiltakozott a neki tulajdonított szerzőség ellen. A cikkben többek között kijelenti Imrédyről, hogy
- jogtalanul és igazságtalanul végezték ki;
- a nagy magyar panteonba tartozik;
- nem volt antiszemita;
- mentette a zsidó vagyont;
- miniszterelnöki bukása után visszavonult a politikától;
- a börtönben az ő dolgozata alapján vezették be a forintot.
Ez azért már több mint a tárgyi tudás hiányossága; ez szimpla hazugság, nettó történelemhamisítás.
Bayer állításával szemben például
- nem Imrédy direktívái mentén hozták létre a forintot, az ő dolgozata („Az infláció elleni küzdelem elvei és eszközei”) éppenhogy ellenezte az új pénznem bevezetését.
- Nem mentette a zsidó vagyont a németektől, tekintve, hogy az akkor már nem zsidó vagyon volt, hanem a korábbi zsidó tulajdonosoktól elkobzott vagyon.
- Miniszterelnöki bukása (1939) után nem vonult vissza a politizálástól, sőt. Bayer cikkével szemben nem esett ki hat év az életéből: a háború végéig parlamenti képviselő maradt.
- 1940-től Magyar Megújulás Pártja nevű alakulata élén, a parlamenti Magyar Nemzetiszocialista Pártszövetség vezetőjeként igyekezett vissza a hatalomba. 1940-44 között nem a marginális Szálasi, hanem Imrédy volt a valódi riválisa a kormánypártnak a szélsőjobboldalról.
- Ő volt az elnöke a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségnek, amelynek nevét az 1989-90-es rendszerváltozás után a neonáci szkinhedek élesztették fel (de persze az eredeti szellemiséghez híven.)
- 1944-ben, a német megszálláskor ő volt Hitler és Veesenmayer elsőszámú jelöltje a kollaboráns kormány vezetésére, csak Horthy ellenkezése miatt lett Sztójay Döme a miniszterelnök.
- Gazdasági miniszterként azért tagja lett a Sztójay-kormánynak, e minőségében próbálta menteni az SS-től a korábbi zsidó vagyont, de korántsem azért, hogy visszaadja azt eredeti tulajdonosainak.
- Antiszemita pedig olyannyira nem volt, hogy az ő kormánya fogadtatta el a parlamenttel az 1938-as zsidótörvényt, és terjesztette be az 1939-est.
- A Sztójay-kormány tagjaként pedig támogatta a vidéki zsidóság deportálását, és szorgalmazta a fővárosi zsidóságét is.
A nyilasokkal és Szálasival való konfliktusa nem elvi, hanem kulturális és szociális természetű volt: míg Szálasi hungarizmus képviselte az alsó osztályok szélsőjobboldalát, Imrédy úri fasiszta mozgalmat hozott létre. Konkurensek voltak, nem elvi ellenségek.
Továbbá Bayer állításával szemben Imrédy dédanyja zsidó származását pedig a nem a szeszipari lobbi kutatta ki és hozta nyilvánosságra, hanem a nemzetiszocializmusa mellett a diktatórikus, a rendeleti kormányzást célzó politikájának ellenzői, Bethlen és Rassay – Horthy támogatásával.
Bayer tehát 2011-re Horthytól eljutott Imrédyig, a nemzetiszocializmusig és a nácikig. Hogy lehet ezt félreérteni, vagy félremagyarázni, vagy kiragadni a szövegkörnyezetből?
Egy nemzetiszocialista, náci kollaboráns, zsidógyűlölő, népirtásban résztvevő, azt támogató és előkészítő politikust tüntetett ki a rokonszenvével, állított be ártatlan áldozatként és követendő példaként.
Kisebb csoda, hogy ebből anno nem volt nagyobb botrány.
Mert ez mégiscsak nóvum még az Orbán-rezsimben is, amelynek alaptörvényi preambuluma se vállal közösséget az 1944. március 19-e után történtekkel. Márpedig német megszállásnak Imrédy aktív részese volt mint az ország egyik vezetője, aki csaknem az elsőszámú vezető lett.
De Bayer számára még a zsidótörvények benyújtója, a holokauszt előkészítője és résztvevője se eléggé antiszemita.
Bayer írása minden ismert történelmi ténnyel ellenkezik. Ennek fényében különösen meglepő a cikk címének nagyképűsége:
Történelemóra.
Történelemóra egy alternatív univerzumból. Éppen ő oktat ki mindenkit, akinek nem egyszerűen hiányos, hanem hamis és hazug a tudása a történelemről. Ami még szebbé teszi a történetet, hogy Bayer – az Echo Tv honlapján is fellelhető életrajza szerint –
az ELTE TFK magyar-történelem szakán végzett.
Ez felveti annak szükségességét, hogy nemcsak a lovagkeresztet kellene tőle visszavonnia az Orbán-kormánynak, hacsak nem ért egyet náci kollaboránsok mentegetésével és magasztalásával, hanem a történelemszakos diplomáját is.
Ezt valószínűleg nem volna egyszerű megoldani, hacsak nem plágium miatt. Arra már volt példa.
Bayer szokásos eljárása a cikkeiben, hogy kiválaszt egy szerzőt, akinek idézeteivel megtölti a felületet, és elválasztás-összekötés végett feltölti a köztes részeket saját mondataival. Azok lesznek aztán az igazán durvák.
Egy kis keresés rögtön kideríti, hogy az ominózus cikkében más eljárást választott. Nem saját szöveget adott hozzá, hanem egy Marschalkó Lajos nevű, háborús bűnösként szintén halálraítélt nyilas szerző, a hungarista emigráció hírhedt alakjának könyvéből emelt át komplett bekezdéseket (a forrás megjelölése nélkül). Például:
A jobboldal egy része “liberális bankárnak” vélte, hiszen a Magyar Nemzeti Bank igazgatója volt és közismertek voltak angol kapcsolatai. A baloldal szintén a “kapitalistát” gyűlölte benne, holott törvényes fizetésén kívül soha nem rendelkezett semmiféle vagyonnal. (…)
Pénzügyi tervét ügyvédje egyenesen Rákosi Mátyáshoz vitte – mert ő volt a titokzatos megbízó – aki Vas-Weinberger Zoltánnal, a Kommunista Párt gazdasági szakértőjével és Gordon akkori pénzügyminiszterrel – aki később óriási összeggel Svájcba disszidált – gondosan áttanulmányozta, majd végrehajtás céljából kiadta a pénzügyi szakértőknek és 1946 augusztus elsején megjelent az új magyar pénzegység, a forint – mint Rákosi Mátyás alkotása. (…)
A helyzet tehát még annál is durvább, mint előzetesen vártuk. A rasszista uszító Bayer nemcsak náci kollaboráns politikust próbált mosdatni a történelmi tények egyszerű letagadásával, hanem egyben egy közismert nyilas szerzőt plagizált: hungarista szöveget jelentetett meg a saját neve alatt.
Nemcsak uszít, de hazudik is, és nemcsak hazudik, de lop is.
És ráadásul mit lop? A Vádló bitófákat!
Csak, hogy Széles Gábor is tudja, milyen szövegekkel töltik meg a lapját. Valamint, hogy Orbán is tudja, kormánya milyen szövegek újraközlését nevezi példaértékű újságíró tevékenységnek.
Amikor Orbán azt mondta, hogy majd úgy jár el, mint Horthy a nyilasokkal, két pofon és hazazavarja őket, akkor vajon úgy értette, hogy a két pofon az valójában kitüntetést jelent?
(közreműködött: ashwood)
(Illusztrációk: Index, Youtube, Nol)