„Brussels, we still love your money” – hirdetik a Kétfarkú Kutyapárt matricái szerte a városban. Valóban: tény, hogy az EU pénzeli az országunkat és az EU nélkül Magyarország visszamenne a ’70-es évekbe. Vagy még korábbra.
(Forrás: Kétfarkú Kutyapárt )
De miért folytatja tovább az EU a maffiaállam pénzelését? Miért nyugszanak bele „Brüsszelben” abba a helyzetbe, hogy az Orbán-rezsim lopja a pénzüket, ha úgy tetszik, pénzünket? Közben meg folyamatosan harcol „Brüsszellel”? Miért nem büntetik meg Orbánékat, miért nem zárják el a csapokat? (Lehet, hogy fogják: erről korábban itt írtunk.)
Sokan sürgetik is egyébként, hogy legyen már vége. Hisz abban a pillanatban, hogy az ország leáll, a rezsim is összeomlik, nemde?
Nos, a kérdés nem ennyire egyszerű.
1. Nincs olyan, hogy „Brüsszel”, meg „brüsszeliták”. Csak a Fidesz-propagandában.
Sokan, megdöbbentő módon még most is úgy gondolják, hogy „Brüsszel” úgy néz ki, hogy három kaftános faszi egy sötét alagsori szobában összedugja a fejét és országok sorsáról döntenek, kiszámolós alapon. Ezt sugallja legalábbis a Fidesz-propaganda. Sajnos, az EU végtelenül bürokratizált és bonyolult működése nem könnyíti meg a dolgunkat, ha a kérdést valóban meg akarjuk vizsgálni.
A brüsszeli döntéshozatal tényleg nehezen átlátható, de az biztos: ha elkezdenék megbüntetni Magyarországot látványosan, annak mindenki számára beláthatatlan következményei lennének. Pontosan az EU vezetői (ön fel tudja őket sorolni?) sem tudják megmondani, mi történne, ha nekiállnának huzakodni egy tagországgal. Nagy-Britannia kilépésével ugyanis az EU sokat gyengült, amúgy sem volt soha rózsás helyzetben.
Most képzeljük el, hogy az EU gyakorlatilag kizárja Magyarországot is a tagjai közül, miközben menekültválság van, a gazdaság kínlódik, mindenhol növekszik a társadalmi feszültség – csak olaj lenne a tűzre.
2. Az Európai Unió, mint a politika általában, az érdekek egyeztetésén alapul.
Ezért olyan lehetetlen feladat, a 27 tagországot közös platformra hozni. A görögöknek egészen más érdekeik vannak, mint a cseheknek, ugyanakkor más ügyekben meg boldogan szavaznak együtt.
Az EU egyik lényeges alapköve, hogy a tagországok közösen oldják meg a problémáikat. Nyilván, ez egy átlagos magyar politikafogyasztónak szokatlan dolog.
Odakint a politikusok alapvetően konszenzusra törekszenek egymással. Néha-néha felbukkan egy-egy Orbán, aki becsörtet, és odaveri a sáros csizmáját az asztalra – legfeljebb kinézik maguk közül. De alapvetően mindenki abban érdekelt, hogy a hajó egyben jusson el A-ból B-be. Ha útközben valakit kidobnak, vagy megbüntetnek, az lehet, hogy a legénység lázadásával járna – és a felfordulás még jobban meggyengítené az EU-t.
3. Az EU nagy és lassú.
És bonyolult. Ezt is említettük már. Az eljárások bonyolultak. Sok embert kell bevonni, sok szempontot meghallgatni. Ilyen körülmények között az EU lassan mozdul, főleg, ha egy kis ország miniführeréről van szó.
Mindig lesz valaki, aki odaszól, hogy gyerekek, mégse kéne. És akkor megakad a folyamat.
4. Nem vagyunk annyira fontosak. Pontosabban: Orbán nem az.
Tetszik, vagy sem, Magyarország nem akkora, hogy számottevő súlya lenne a nemzetközi politikában. Gondoljunk csak bele, hogyan bánnak Szijjártóval, amikor nyilatkozik. A riporterek feltörlik vele a padlót. (Bizony, ez nem a 80 milliárdból fenntartott lakájmédia, ami boldogan közvetíti a kormány gyűlöletpropagandáját.)
A botrányainkkal talán be tudunk kerülni a világsajtóba, de ez önmagában nem azt jelenti, hogy számít is valamit a véleményünk. Az EU-ban Magyarország az önző, neveletlen kisgyereket játssza. Más gyerekét meg nevelje, aki szülte. Vagyis: a mi dolgunk lenni Orbánt büntetni, nem az EU-é. Hiszen mi hoztuk őt létre, és mi hagytuk, hogy elkanászodjon.
Ha az EU nekiáll megbüntetni Orbánt és Magyarországot, könnyen csinálhat belőle fajsúlyosabb figurát, vagy akár mártírt is. Mindjárt melléállnak az euroszkeptikusok, vagy az oroszok és a példastatuálás elsülhet visszafelé is.
5. Magyarország fontosabb, mint Orbán.
Ez is egy fontos érv: ne szívjon egy egész tagállam, mert egy hataloméhes diktátort választott magának vezetőnek. Elég szégyen nekünk önmagában Orbán Viktor.
Kár, hogy erről nem tud 2-3 millió honfitársunk, akik vakon követik ezt a felfúvódott pulykakakast.
6. Nem biztos, hogy Orbán elbukik, ha elzárják a pénzeket.
Vagy az is megtörténhet, hogy jön helyette valami (valaki?) rosszabb. A változtatás, a bizonytalanság sokkal rosszabb, mint Orbán Viktor, akit ki lehetett ismerni és kezelni lehet valahogy. Jönne helyette egy Vona, vagy ki tudja, kicsoda, az sem lenne jobb, nemde? Vagy: Orbán megúszná a válságot és még erősebben támadna fel?
7. Nem teljesen állna le az ország.
Ha elzárják a fejlesztési pénzeket, még azért működnénk egy darabig, de valószínűleg az összes nagyobb beruházás leállna és meredeken visszaesne a GDP. Megnőne a munkanélküliség.
Ennek pedig rossz hatása lenne egész Európára. Ha egy alma rohadt a kosárban, a többi is könnyebben megrohadhat. Tehát: azt is mérlegelnie kell az EU döntéshozóinak, hogy ők mit veszíthetnek.