Egy ajánlat. Vagy Amerika a választókon keresztül próbálja megbuktatni a rezsimet. 
Az üzenetet Washington egy magyar interjúban, Thomas O. Melia korábbi helyettes államtitkáron keresztül küldte: (Orbán a fehér házi meghívót)
épp úgy nem kapja meg most, mint tavaly vagy a korábbi években.
Ezt Melia egy, a hvg.hu-n közzétett interjújában mondta, ami szignó nélkül jelent meg, ami arra utal, hogy fontosabb volt az amerikaiknak, mint a lapnak.
Melia a magyar közéletben főként arról, hogy ismert, hogy Deutsch Tamás nem ismerte (“ki a fasz a Thomas Melia”), vagy legalábbis lebecsülte a szerepét. Ehhez képest most már független elemzőként, egy think tank alkalmazottjaként is State Department álláspontját tolmácsolja, mégis szelídebben hangzik az ő szájából, mintha egy regnáló külügyi tisztviselő közölné.
Melia azt mondja, a washingtoni kritikáknak nem az a céljuk, hogy a magyar kormányt figyelmeztessék – azt megtették már sokszor, nem hallgatott rájuk. A volt külügyi államtitkár interjúban azt hangoztatja, céljuk a magyar nyilvánosság felrázása:
A Washingtonban, illetve a budapesti követségünk által tett kijelentésekben és közleményekben megmutatkozó diplomáciai üzenetek nemcsak azt a szándékot szolgálják, hogy a magyar kormánynak elmondjuk az aggodalmainkat. Az is a céljuk, hogy a közvéleménnyel tudassuk, az USA tudja, mi folyik, törődünk vele, és csalódást okoz néhány fejlemény, amelyek veszélyesek Magyarország demokráciájára, illetve gazdasági és társadalmi fejlődésére. (…)
Az USA, az amerikaiak és más külföldiek ugyanakkor nem fogják megváltoztatni Magyarország politikai irányát. Az a magyarok dolga. A diplomáciánk azt üzeni a társadalomnak, hogy az USA és az amerikaiak a barátai.
Végig többes számban beszél, nem is titkoltan a State Department álláspontját közölve.
Ez nyilvánvalóan egy nem is annyira burkolt fenyegetés: Amerika belengeti, hogy komolyan gondolja a médiafinanszírozást, és hogy a választók felvilágosításán, tájékoztatásán, meggyőzésén keresztül akarja
megingatni az Orbán mögött álló szavazótábort.
Azonban azonnal hozzá is teszi:
Mindez nem oldja meg a problémákat, hacsak Magyarország arra a következtetésre nem jut, hogy akar valamit Amerikától, amit nem kap meg.
Hacsak.
Magyarország = Orbán, valami = fehér házi meghívó.
Orbán korábban nagy reményeket fűzött Trump megválasztásához, ő volt az első, aki neki drukkolt. Büszkén jelentette be, hogy Trump felhívta. Már a beiktatásra el akart menni, de később is nagyon várta a meghívót, ami csak nem akart jönni. (Utóbb már letagadták, hogy ambícionálták volna, de a hazugság könnyen lelepleződött.)
A Melia által mondottakat akár hadüzenetként is lehetne értelmezni, de az már korábban megtörtént. Például azzal, hogy nem küldtek új nagykövetet, vagy hogy beszállnak a médiafinanszírozásba. Amit Melia mond, abban ott van a fenyegetés, de mégis inkább egy békekötési próbálkozás.
Az utolsó.
Az amerikaik tudhatnak valamit Orbán szándékairól, amivel a választás után, újra a kétharmad birtokában maga alá akarja gyűrni az országot. És most megüzenték neki, ne tegye.
A kritikát Kostelancik ügyvivő is elmondhatta volna, a fenyegetést meg egy magasabb rangú washingtoni diplomata. Az ajánlatot Meliával küldték, hogy elutasítása után le lehessen tagadni, hogy egyáltalán lett volna ilyen.
Egy ajánlat Orbánnak:
kielégítik az egóját, pár éven belül meghívják a Fehér Házba, ha konszolidál, demokratizál és engedményeket tesz. Vagy elfogadja, vagy jön a háború.
Hogy milyen lesz, azt Melia burkoltan érzékelteti is: minden fronton, minden eszközzel meg akarják ingatni a rezsim legitimitását.
Egy ilyen eszköz például a Freedom House éves jelentése. Melia az interjúban emlékeztet rá, Magyarország jelenleg a szabad kategóriában található, bár annak az aljára csúszott. Melia céloz azonban arra, hogy ez januárban, a következő jelentésben megváltozhat, és
Magyarország a részben szabad kategóriába eshet.
Melia szerint a magyar demokrácia még nem süllyedt Szaúd-Arábia, Egyiptom, Üzbegisztán vagy Oroszország szintjére, de, mint mondja: egyelőre.
Ez sokatmondó üzenet lenne a kormánynak és a választóknak egyaránt, innen nehéz volna védekezni a kormánypropagandának a diktatúra és az autokrácia vádja ellen.
Nehéz elképzelni, amint Orbán meghátrál egy meghívásért cserébe, de lehet, hogy az egója nagyobb, mint a hatalomvágya. Washington mindenesetre megpróbálta, most már Orbánon múlik.
Hogy elfogadta-e, azt a Freedom House januári jelentéséből fogjuk megtudni.