A gyerekek tudatalattijába beépülő “melegpropaganda” szándékos terjesztésével vádolta meg a kormány szócsöve a kormány kinevezettjét az Opera élén. Ókovács Orbánnal és Schmidt Máriával igazolta: a homoszexualitás összefér a konzervativizmussal.

Mint arról korábban írtunk: a kormányzati propaganda zászlóshajója, a Magyar Idők nemrég penetráns, a legsötétebb homofóbiát idéző módon támadta meg az Opera, amúgy elkötelezett Orbán-párti igazgatóját, Ókovács Szilvesztert. Ugyanis a gaz – megtévesztett? erőtlen? tehetetlen? buzi? – direktor színpadra vitte a világszerte körülrajongott Billy Elliot színdarabot.

Aki nem látta volna: az angol bányászsztrájok idején egy kisfiú inkább balettozna, mintsem bokszolna. A nagy tehetségű és nagyon elvhű N. Horváth Zsófia agya pedig nem egy szellemi útvesztő: ha egy fiú balettezik, akkor buzi. Ennél nem bonyolultabb ő. (Azt nem tudjuk, hogy erről mit gondol mondjuk a jobboldal harcos konzervatív publicista-balett táncosa, Apáti Bence.)

N. Horváth végső verdiktje: a darabot be kell tiltatni!

Ókovács a lap hasábjain kapott lehetőséget reagálni – ez nem várt gerincesség a propagandától. Sőt, már már bátorság, már ha a közlés előtt el is olvasták az Opera főigazgatójának írását.

“Kimondottan szép, türelmes és a művészettörténet horizontján új fényt hoz az a gondolata, amely egy A hattyúk tava jelenet beillesztése kapcsán arra asszociál: Csajkovszkij muzsikája és ab ovo ez a mű a homoszexualitás propagálására jó csak, és az is csak arra jó, ha egy másik jelenetben, két fiú hülyéskedve lányruhákat próbálgat, majd a végén bohócnak öltözik…” – kezdi válaszát Ókovács Szilveszter. Ezt követően sorolni kezdi az operairodalom, N. Horváth által vélhetően betiltásra ítélt darabjait: “… De mit tenne például Mozarttal? A Figaro házassága című „melegpropaganda fércműben” eleve lány énekel fiúszerepet, később az illetőt lánynak öltöztetik, de abban fiúként kell viselkednie. Vagy Beethovennel, akinél Leo­nóra férfinak öltözik, hogy a férjét megmentse, de Jacquino, a börtöninas beleszeret? És Richard Strauss-szal? A Rózsalovag … azzal indít, hogy két nő szerelmeskedik a franciaágyon, egyikük – ráadásul! – fiúnak öltözve! Vagy Donizetti, aki a nagyobb komikusi hatás kedvéért Viva la mamma! című bohózatában a címszerepet basszus hangra írja, be is kell öltözni, naná! Meddig folytassam a sort? A katolicizmusba erősen belefordult, ugyanakkor homoszexuális Poulenc gyönyörű operáját, A kármelitákat se játsszuk többet? Betiltsuk a fél zeneirodalmat?”

És most következik az igazi mélyütés: “

Attól, hogy valami operaszínpadra kerül abból, ami az életnek eltagadhatatlanul része, még nem propagáljuk. Kampánytanácsadó vagy konferenciák sztárja is lehet deklaráltan homoszexuális és mégis konzervatív.”

Nem nehéz dekódolni az utalást. Orbán – nemrég elhunyt – kommunikációs főtanácsadója Arthur J. Finkelstein nyíltan vállalta homoszexualitását, sőt, melegházasságot is kötött. Micsoda szerencséje volt, hogy csak tanácsokat adott, nem kellett az országában élnie.

Schmidt Mária pedig büszkén és boldogan adott terepet az elmúlt napokban a konzervativizmus új csillagának, a melegségét ugyancsak nyíltan vállaló Milo Yiannopoulos-nak. (Azt már csak mi tesszük hozzá, a Schmidt által íratott “Magyarország hald szavunk” című, méltán híres sláger szerzője, Desmond Child melegházasságban neveli örökbe fogadott gyermekét. Neki is nagy szerencséje, hogy csak szerződéses kapcsolatban állt a magyar állammal.)

Ókovács így zárja sorait: “Mert igen, a cikkíró hölgy lesajnáló véleményével szemben még bányászgyerekből is lehet balett-táncos, aki nem feltétlen meleg, s a Jóisten legnagyobb igaz­ságossága, hogy bárhova adhat talentumot. Művészit is – oda is, ahol se vezetékes víz, se gáz, se telefon, se aszfalt, se tömegközlekedés, se közvilágítás. Onnan jövök én is.”

Mindig öröm, ha egy vállaltan konzervatív értelmiségi véleményével ilyen könnyen egyet tudunk érteni.