És egy további, ami miatt mégse. 
Az Orbán-kormány alternatív jogi megoldásokkal megbízott embere, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter csütörtöki sajtótájékoztatóján leszögezte:
érdemi, komoly jogi vita fel sem merülhet azzal kapcsolatban, a szerdán elfogadott törvényeket szabályosan fogadták-e el.
És ebben minden további nélkül igazat adhatunk neki. Ugyanis vitán és minden kétségen felül áll, hogy a szerdai parlamenti ülésnap nem volt törvényes, az ott elfogadott jogszabályok közjogilag – elvileg – érvénytelenek.
A túlórakeret felemelése, az ún. rabszolgatörvény például azért érvénytelen, mert
1. a parlament nem szavazott külön-külön az ellenzéki képviselők módosítóiról, hanem bizottsági indítványban, egyetlen gombnyomással söpörte le őket, ami egyértelműen házszabályellenes;
2. az ellenzéki képviselőktől a házelnök megvonta a véleményük kifejtésének jogát, és nem adott szót neki, noha a házszabály erre kötelezte volna.
Ezek még hétfőn történtek, itt írtunk róluk bővebben. A törvénytelenségekre tekintettel szerdán az ellenzék megpróbálta megakadályozni a törvény elfogadását, és ezzel a többi jogszabályét, illetve a parlamenti ülésnap megtartását. Az akkor elvben elfogadott jogszabályok azért törvénytelenek, mert
3. a levezető elnök nem a pulpitusról vezette az ülést, noha a házszaály világosan arról rendelkezik, hogy ebben az esetben az ülés megszakad;
4. a teremben illetéktelenek tartózkodtak, például Orbán Viktor testőrei, akik – mivel a szavazógépek különös okból a képviselői azonosítókártya nélkül működtek – akár maguk is szavazhattak;
5. olyanok is szavaztak, akik nem is voltak a teremben, például Gyurcsány Ferenc, aki nevében nyilvánvalóan másvalaki nyomott gombot, jelesül igent a túlóratörvényre.
Ez az 5 ok már önmagában elegendő kellene ahhoz, hogy egy jogállamban érvénytelennek tekintsék az egész szerdai ülésnapot, benne a szavazási procedúrát, így hát
érvénytelen a rabszolgatörvény, továbbá a kárpátaljaiak az EP-választáson való szavazásának lehetővé tétele, vagy a – kormánytól függő tagokból álló – közigazgatási bíróságok felállítása is.
Hogy ezek csak elvileg érvénytelenek, az csak azért van, mert nincs egy olyan, közjogi hatalommal felruházott testület, amelyik ezt kimondaná. Illetve elvileg van egy ilyen, amelyik erre hivatott, az Alkotmánybíróság, de az meg nem fogja kimondani.
A szerdai parlamenti események elfedték, de az AB megvédte a Fidesz egy másik, szintén teljesen jogszabályszerűtlenül elfogadott törvényét, a 2017 nyári ún. plakáttörvényt.
Kevesen emlékeznek már rá, de másfél éve Orbán Viktornak az volt a legnagyobb problémája, hogy egykori szövetségese, Simicska Lajos mindent feltett a leváltására, valamint arra, hogy Vona Gábort és a Jobbikot juttassa hatalomhoz. A legerősebb eszközei a Simicska-cégek hirdetőtábláin megjelenő Ti dolgoztok, Ők lopnak plakátkampány volt, ami egyszerre mutatott rá a fideszes korrupcióra, és jelenítette meg – főként vidéken – a Jobbikot mint alternatívát.
Orbán akkor a kétharmados párttörvényben próbálta betiltani a kampányidőszakon kívüli politikai hirdetéseket (csak a kormánynak lett volna szabad), de hiába próbálta megvásárolni az ellenzéki pártokat, az ellenzéki szavazók felháborodása végül mindenkit elrettentett attól, hogy támogassa a Fidesz politikai célját.
Orbán ezért az egyszerű feles többséget igénylő, ún. településképvédelmi törvényben iktatta a tiltást, ami nyilván teljesen alkotmányellenes volt, hiszen egy feles törvénnyel szabályozott egy sarkalatos jogszabályt érintő területet (a pártok gazdálkodását).
Az ellenzéki képviselők – a szavazók nyomására – az Alkotmánybírósághoz fordultak a törvény miatt, a testületnek azonban másfél év kellett ahhoz, hogy meghozza a döntést. Annak ellenére találták teljesen jogszerűnek nagy többséggel, hogy mára semmilyen politikai tétje nincs a dolognak. Nem fenyegeti plakátkampány Orbán hatalmát, nem közeleg országgyűlési választás, Simicska visszavonult, és eladta a plakátjait a Fidesznek, Vona lemondott, már Jobbik is csak alig van. De Orbán még így sem akar veszíteni, ezért az AB kimondta:
- a házszabály megsértése nem okozza egy törvény közjogi érvénytelenségét,
- továbbá azt is, hogy kétharmados törvényt érintő területet lehet feles többséggel is szabályozni.
Mindkettő annyira abszurd és minden jogi intuícióval ellentétes, hogy ha lehet egyáltalán szavakat találni rá, akkor leginkább
a vérlázítót, az elképesztőt és a hátborzongatót.
Ennek dacára a 15 alkotmánybíró közül 14(!) támogatta a képviselői indítvány elutasítását (azaz a törvény helybenhagyását). Közülük 12-t a Fidesz és a KDNP önállóan delegált a testületbe, de azok is kiálltak a döntés mellett, akiket Schiffer András lobbizására az LMP is megszavazott. (Merthogy önkényellenesek, hát persze.)
Stumpf István ugyan párhuzamos indoklást fűzött a döntéshez, amely szerint
[110] A parlamentáris demokrácia működésének, azaz a mindenkori országgyűlési többség
általi közhatalom gyakorlás legitimitásának az alapjai tehát egyrészt az
Alaptörvénynek megfelelő választási szabályok, másrészt olyan törvényalkotási
eljárási szabályok megléte, amelyek garanciális kereteket adnak ahhoz, hogy az
országgyűlési képviselők tevékenységüket megfontoltan, a köz érdekében tudják
végezni; harmadrészt pedig ezeknek a szabályoknak a tényleges betartása.
De végül Stump is megszavazta a döntést.
Az egyetlen ellenszavazó az Pokol Béla (kép: Magyar Hírlap) volt, aki ismert markáns jobboldali politikai véleményéről, valamint arról a jogi alapvetéséről, hogy az Alkotmánybíróság semmiben nem korlátozhatja a politikai főhatalmat, de a plakáttörvényt még ő sem tudta lenyelni:
[120] Nem támogattam a határozat rendelkező részének elutasítást tartalmazó döntését,
csak megsemmisítést tudtam volna elfogadni. Szemben az indokolás III részének 4.4.
pontjában található érvelésekkel az Alaptörvény VIII. cikkének (4) bekezdése a pártok
működésének és gazdálkodásának teljes és részletes szabályozását a sarkalatosság
követelményéhez köti. Így megítélésem szerint nem az a helyes eljárás, hogy a
párttörvény szabályozásának egyes területeit vesszük alapul, és ami esetleg a pártok
gazdálkodására vonatkozik, de ebben nem található, azt ki is vesszük a sarkalatosság
követelménye alól – ahogy a határozat teszi –, hanem az Alaptörvény VIII. cikkének (4)
bekezdését kell alapul vennünk. Ez pedig minden részletes szabályt e téren a
sarkalatosság követelményéhez köti, és a támadott szabályok is ez alá tartoznak.
[121]Így én a támadott törvényi szabályoknak az Alaptörvény VIII. cikke (4) bekezdése
alapján való visszamenőleges megsemmisítését tudtam volna csak támogatni, és a
többi támadási indokra ez alapján már fölöslegesnek tartottam a kitérést.
Oda jutottunk hát, hogy – atyaég! – Pokol Béla az alkotmányosság egyetlen őre az Alkotmánybíróságon, és (legalább ebben a kérdésben) a józan észre alapozott álláspontjával teljesen egyedül maradt egy olyan testületben, amelynek a kormányt ellenőrző parlamenti többséget kellene ellenőriznie.
Már az Alkotmánybíróság sem fék, hanem motor, és Orbán fölött nincs senki, aki meg tudná állítani a Fidesz-KDNP jogi-jogalkotási ámokfutását. És mert nincs ellensúly, nincs senki, aki hivatalosan is kimondja, hogy a szerdai parlamenti nap érvénytelen volt, úgy teszünk, mintha ez egy ország lenne, és működne. Úgy teszünk, mintha még létezne parlamenti demokrácia és jogállam Magyarországon.
Pedig dehogy.