Miközben mindenki Bangóné patkányozásán pörög, Orbánék eladósították az országot Kínának

Miközben mindenki Bangóné patkányozásán pörög, Orbánék eladósították az országot Kínának

Tájékoztató kampányt indít a Fidesz Bangóné patkányozása miatt, Mészáros Lőrinc nevét kiejteni se akarták.

orkin.jpg

Akkor most eldönthetjük, mi a fontosabb az országnak:

  1. Magyarország felvesz 750 milliárd forint hitelt Kínától, hogy Mészáros Lőrinc (és A Család) által működtetett cég néhány másik kínai vállalattal felújítson egy vasútvonalat, amely a semmiből a semmibe tart és 130 év kell a megtérüléséhez (vagyis: soha nem fog megtérülni).
  2. Egy bukott és egyre zsugordó ellenzéki párt kevéssé tehetséges politikusa lepatkányozta a fideszes politikusokat, aztán letagadta, majd bocsánatot kért a Fidesz szimpatizánsaitól. 

Bangónénak annyiban igaza van: tényleg sok a patkány.

De annyira ő se agyatlan, hogy a Fidesz szavazóit patkányozza le. A fideszes propaganda már sikoltozik Bangóné lepatkányozott 3 millió embert (Mikor volt a fidesznek valaha is 3 millió szavazója? Semmikor, de ez mellékes.)  Sőt, csak a Facebookon 1 millió forintot költenek rá, hogy befeketítsék a szerencsétlen szocialista politikust. És akkor még nem beszéltünk a többi propagandáról, amelyik a központi utasításra pesze elkezdte ontani a témát. Közpénzből, persze. Tényleg sok a patkány. 

Közben a másik vonalon a propagandagépezet először hallgat, mint a sír, nehogy Mészáros Lőrinc neve megint felbukkanjon, az Index megírja, erre annyit képesek kilökni magukból: Mészáros Lőrinc szakmai alapon (!) nyerte el a tendert. 

Elképesztő, ahogy hülyének nézik a magyarokat, közben lopják ki a szemüket. Tipikusan az a trükk, ami Chipolláé is volt: az egyik kezét nézed (Bangóné), miközben a másikkal lop (Mészáros). 

Amúgy tegyük hozzá: Bayer Zsolt és NERbarátai minden nap lepatkányozzák az egész ellenzéket, szavazóstul, mindenestül. Nyilván, ez nem azt jelenti, hogy az ellenzéknek is le kell menni kutyába és ugyanúgy üvölteni, mint a bayerzsóti, de akkor is. 

Iszonyatosan sok a patkány. 

Tarlós István főpolgármester kommunikációja a patkányhelyzetről, miután a főváros a múlt évben másik céget bízott meg a patkányirtással:

  1. Nincs is patkányhelyzet;
  2. Van patkányhelyzet, de minderről Karácsony Gergő tehet(!), mert nem jár be a Budapesti Közgyűlésbe rendszeresen. (Pedig pont a fideszesek nem mentek el a patkányhelyzet miatti gyűlésre.) 
  3. Anyira mégsincs patkányhelyzet, csak egy kicsit, de amúgy az egész amiatt van, mert Karácsony Gergely okozta a zuglói parkolási botrányt (!).

A Budapest-Belgrád vasútvonalról már egyébként számos alkalommal írtunk már. A Le Monde és mi is úgy látjuk:  Orbán Viktor szép ajándékot adott Pekingnek, amikor belement, hogy Kína korszerűsítse a Belgrád és Budapest közötti vasútvonalat – írtuk meg a nemzetközi sajtószemlénkben 2017. augusztusában.

Nem csak az 1,8 milliárd dollárba kerülő projekt a lényeg, hanem a következményei: ha a kínaiak tényleg felújítják a vonalat, akkor utána pedig versenyezhetnének az ágazat legnagyobb cégeivel is az EU-ban. Vagyis, falon belülre kerülnek majd, amit az EU érthetően ellenez.

Mindez jól mutatja, ki nyer valójában az üzlettel: a kínaiak és Mészáros Lőrinc; ezt nevezi Orbán sleppje win-win szituációnak.

Ráadásul az egész vonalrekonstrukció szükségtelen:

Magyarországnak és Szerbiának lesz egy, a két fővárost összekötő vasútja, ami most is van, és ami nincs összekötve semmivel, mert nem is lehet. Ez a vonal ugyanis nem folytatódik egyik végpontból sem, mert nem is lenne értelme. A tengeren ugyanis hatodannyiba kerül az áruszállítás, mint szárazföldön, továbbá hogy mind Belgrád, mint Budapest áruáteresztő-képessége és a térség árufelvételi kapacitása világgazdasági mércével mérve jelentéktelen, elmondható, hogy építünk egy vasutat a semmiből a semmibe, de legalább drágán.

Kérdés, hogy ha az egész pályafelújítás a kínaiak érdeke, mégis miért a magyar adófizetők (ön, kedves olvasó, szintén!) finanszírozzák az egészet. Igaz, Peking készségesen ad hozzá hitelt, kínai bankokon keresztül. Mégpedig úgy, hogy a pénz legnagyobb részét kínai vállalatoknál kell elkölteni. Az egészet pedig a magyar adófizető törleszti. Hát így a hülyének is megéri, hát még nekünk! Főleg, ha Mészáros Lőrincnek is leesik egy-kétszáz milliárd.

A mi tippünk az volt korábban, hogy Kínának ez tisztán üzlet, a magyar (és a szerb) kormánynak viszont nem lenne kötelező rábólintani a semmiféle hasznot nem hozó ajánlatra. De rábólintanak, mert olyan nagyon szeretnének kitörni a jelentéktelenségből.

Viszont Kína legalább – szemben a Nyugattal – nem akarja folyton a demokráciára okítani a Fideszt. Miért is akarná? Nekik pont jó így, ahogy van. Orbán nem veszi észre, hogy amikor a pénzért puncsolva – a diplomáciában rendkívüli módon – a reptérre is kimegy a kínai kolléga elé alázatosan, az ugyan valóban nem tanár-diák viszonyt jelez, de nem is egyenrangú partnereket. Ez a kliens-patrónus viszonya. Magyarul az úré, meg a szolgáé. Az az egészen rendkívüli a dologban, hogy Orbán még fizet is azért, hogy megalázhassa magát. Pontosabban: megfizetteti az országgal. Önnel is. 

 

 

Facebook Comments