A szövegkörnyezetből az látszik, hogy a német kancellár az uniós pénzek német ellenőrzéséről, illetve német-magyar közös felhasználásáról beszélt.
A kormánypropaganda természetesen nagy erőkkel nyomatja, hogy óriási áttörés történt augusztus 19-én Sopronban, és még ellenzéki oldalon is felmerült, hogy a német kancellár kiállt Orbán Viktor politikája mellett.
Merkel gesztust gyakorolt azzal, hogy egyáltalán elfogadta Orbán meghívását, de vigyázott a látszatra, nem ment a Karmelita Kolostorba, hanem úgy intézte, hogy csak egy határszéli protokolleseményen találkozzanak, mintegy véletlenül. Ez már mindenképpen eredmény Orbán számára, mert a német kancellár az utóbbi egy évben nem volt hajlandó vele találkozni, sorra utasította vissza a meghívásait.
Ez a mostani tárgyalás is annak köszönhető, hogy nem vezetett semmilyen eredményre Orbán és az Európai Bizottság frissen megválasztott elnöke, Ursula von der Leyen pár héttel ezelőtti találkozója.
Ami tény:
- Sopronban Merkel nem állt Orbán mellé, amikor az megint Európa védelmének kérdését feszegette;
- nem dicsérte meg a határvédelmet (sőt, az ünnep apropójának megfelelően a 30 évvel ezelőtti határnyitás fontosságát fejtegette)
- nem ígérte meg a költségek fedezését, pedig Orbán már csak a felét akarja.
Továbbá a német kancellár azt sem reagálta le, amikor a Fidesz elnöke a demokráciát és jogállamot féltő nyugati megnyilvánulások mögött politikai motivációt vizionált.
Azonban azt is mondta, Magyarország jó használja fel az uniós pénzeket.
De mondta-e valójában?
Mert a DK-s pártblogokon keresztül elterjed, hogy nem is mondta. Illetve nem ezt mondta, hanem a magyarországi német befektetésekről beszélt.
Azonban tény, hogy valóban mondta. Előbb a német és a magyar gazdaság összefonódásáról beszélt, majd váratlanul közbeszúrta a kohéziós és strukturális alapokat, ami után a német-magyar kutatási és innovációs együttműködéssel folytatta.
Ha hihetünk a sajtótájékoztató a szövetségi kancellár hivatalos oldalán található leiratának, akkor ez hangzott el németül:
Wir haben aber natürlich zuerst auch unsere bilateralen Beziehungen in den Blick genommen. In diesem Zusammenhang will auch ich betonen, dass es sehr wichtig ist, dass wir einen wirklich großen Handelsaustausch haben, dass es viele Direktinvestitionen deutscher Unternehmen in Ungarn gibt, auch zum Wohle dieser Unternehmen; Deutschland profitiert also auch davon. Die Handelsbilanz ist mit 55 Milliarden Euro nicht nur umfangreich, sondern sie ist auch ausgeglichen. Das heißt, unsere beiden Volkswirtschaften sind schon sehr stark miteinander verquickt.
Wenn man darüber spricht, mit welchem Ziel Kohäsionsfonds und Strukturfonds eingerichtet werden, dann muss man sagen, dass sie eingerichtet werden, um die Konvergenz innerhalb der Europäischen Union zu stärken. Wenn man sich die Wirtschaftswachstumsraten Ungarns anschaut, dann sieht man, dass Ungarn dieses Geld wirklich so einsetzt, dass es auch dem Wohle der Menschen zugutekommt. Deutschland freut sich, hieran mit Arbeitsplätzen beteiligt zu sein.
Anknüpfend an das Gespräch, das wir vor einem Jahr geführt hatten, wollen wir jetzt die Forschungs- und Innovationszusammenarbeit noch sichtbarer machen. Dazu werden unsere Wirtschaftsminister und unsere Forschungsminister in diesem Herbst weitere Treffen – es gab schon Treffen – abhalten. Wir werden dann miteinander eine noch sichtbarere Wissenschafts- und Forschungsagenda entwickeln.
Ami Google-translater – nyilván nem tűpontos, de amennyire meg tudom ítélni, tartalmilag nem téves – fordításában így van magyarul:
Természetesen először is megvizsgáltuk kétoldalú kapcsolatainkat. Ebben az összefüggésben azt is szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontos, hogy valóban nagy kereskedelmi tőzsdénk legyen, hogy a német vállalatok sok közvetlen befektetést végezzenek Magyarországon, ezen társaságok javára is; Németország is részesül ennek előnyeiből. Az 55 milliárd eurós kereskedelmi egyenleg nemcsak kiterjedt, hanem kiegyensúlyozott. Ez azt jelenti, hogy két gazdaságunk már nagyon összekeveredik.
A Kohéziós Alap és a strukturális alapok létrehozásának céljáról beszélve el kell mondani, hogy ezek célja az Európai Unión belüli konvergencia fokozása. Ha megvizsgálja Magyarország gazdasági növekedési ütemeit, akkor láthatja, hogy Magyarország valóban ezt a pénzt használja fel, hogy az az emberek jóléte is javuljon. Németország örömmel vesz részt ebben a munkában.
Az egy évvel ezelőtti beszélgetésre építve most még inkább láthatóvá akarjuk tenni a kutatási és innovációs együttműködést. Gazdasági minisztereink és kutatási minisztereink idén ősszel további üléseket tartanak – már vannak találkozók. Ezután együtt fogunk dolgozni egy még láthatóbb tudományos és kutatási menetrend kidolgozása érdekében.
- Az nyilvánvalóan erősen vitatható, hogy jól használták volna fel az uniós pénzeket, ti. ez az “emberek javára/érdekében” (“der Menschen zugutekommt”) történt volna, és ne lopták volna el.
- Valamint az is kérdéses, hogy ez a magyar gazdaság növekedési üteméből látszana, tekintve, hogy szinte az összes régiós gazdaság, a lengyel, a cseh, a szlovák, a román jobban növekszik a magyarnál.
De akkor miért mondhatta, amit mondott?
A kontextusból, a két gazdaság összefonódásának hangoztatásából, és abból, hogy Merkel végig az Unió érdekeit és jövőjét hangsúlyozta, erősen úgy látszik, egyáltalán nem az történt, hogy a német kancellár kiállt volna az Orbán-rezsim mellett.
Hogy a zárt tárgyaláson mi hangzott el, az természetesen nem tudható biztosan, de nyilvánosan Angela Merkel azt jelentette be, hogy
német-magyar közös ellenőrzéshez köti a következő uniós költségvetésből Magyarországnak járó pénzeket.
Minden bizonnyal ezt jelenti annak hangsúlyozása, hogy Németország örömmel vesz részt a kohéziós és strukturális alapok felhasználásában (“Deutschland freut sich, hieran mit Arbeitsplätzen beteiligt zu sein”), mert a két gazdaság már nagyon összefonódik (“unsere beiden Volkswirtschaften sind schon sehr stark miteinander verquickt”).
Merkel azt mondta, Magyarország jó használja fel az uniós pénzeket, de alighanem úgy értette (vagy azt akarta, hogy a hallgatóság így értse), ez majd a jövőben lesz így.
Ebből az értelmezésből az következik, hogy Merkel szándékai szerint vége a rezsim finanszírozásának a túlárazott infrastruktúrafejlesztésen/építőiparon keresztül. Az a német ajánlat Magyarországnak, hogy a német gazdaság összeszerelőüzeméből a kutatás-fejlesztési, innovációs központja lehet.
Merkel 3 célt is elér ezzel:
- elejét veszi az Unió további forgácsolódásának, még jobban Németországhoz, és ezzel Európához köti Magyarországot;
- a lassuló német gazdaságba egy másik országon keresztül pumpál pénzt;
- a közös felhasználással megakadályozza, hogy a kleptokrata rezsim klientúrája ellopja.
Az eddigiekkel már úgy sem lehet mint kezdeni, azt megtarthatják. De új pénzeket csak azzal a feltétellel kapnak, ha belemennek a kötött felhasználásába, hogy a forrásokat valóban a gazdaság (amelynek egy jelentős részét amúgy is német tulajdonú cégek teszik ki) érdekében költsék el, és ne újabb stadionokra, pusztába fúrt alagutakra, vagy az ország teljes letérkövezésére, meg persze ne a saját kizárólagos hasznukra fordítsák.
Ez a német ajánlat Orbánnak. Merkel minden bizonnyal azért jött Sopronba, hogy személyesen is közölje, mert a magyarországi miniszterelnök Ursula von der Leyen szájából júliusban nem fogadta el.
Most ott a dilemma, hogy mit tegyen. Mit veszítsen el? A források fölötti kizárólagos irányítást, vagy az uniós pénzeket?
Ohne szuverenitás vagy ohne Geld.
Nem az Orbán-rezsim melletti kiállás történt itt, hanem alighanem az, hogy a németek a pénzek közös kezelését, a további gazdasági integrációt, azaz a függetlenség csökkentését, a még inkább elkötelező összefonódást ajánlották a magyaroknak.
Ami így, augusztus 20-án, Szent István ünnepén egyébként is egészen alkalomhoz illő.