Magyarországon a fele ennyi kórház is elég lenne, az embereket és az eszközöket koncentrálni kell – erről beszélt Dr. László Imre, Újbuda polgármestere. orvos egy fórumon, amit Élő Norbert XII. kerületi önkormányzati képviselő, Budapest gazdaságfejlesztési tanácsnoka szervezett.
Hiányzó egészségügyi dolgozók, lepukkadt, eladósodott kórházak, elhasználódott műszerek, az állami ellátásból a magánegészségügybe vándorló szakemberek és betegek jelzik az egészségügy összeomlását Dr. László Imre, a DK elnökségi tagja szerint.
László kifejtette: az egészségügyi olyan, mint egy összerakós játék. Amikor erről beszélünk öt részből áll a magyar egészségügyi ellátás és ezek nagyon összefüggnek egymással. A leginkább elhanyagolt rész a megelőzés. Megelőzés, amikor látszólag vagy valóságosan magukat egészségesnek hívő emberek elmennek szűrővizsgálatra, és akkor kiderülnek bizonyos dolgok, vagy éppenséggel az, hogy nincs különösebb gond. „Amikor egyszer megnéztem az egykori OEP postaköltségét, azt láttam, hogy az OEP postaköltsége, az majdnem ugyanannyi volt, mint a magyar kormány rehabilitációra fordított összege, 300 milliónyi forint. Ez a súlya a megelőzésnek” – mondta László doktor, majd folytatta gondolatát.
A második elem az alapellátás, a háziorvosok rendszere, beleértve ide a fogorvosokat is. Ezzel is alapvető gondok vannak, hiszen tudjuk, hogy a hazai praxisok több mint 10 százaléka, mintegy 700 hely feltöltetlen. A pontatlan statisztikai adatok miatt azonban nem lehet tudni, valójában ez pontosan mennyi.
A következő rész a járóbeteg szakellátás, a rendelőintézetek köre, amit megfenyegettek, hogy majd új kézbe veszik, átszervezik. Persze a magánegészségügy is sok ilyen helyet hozott létre.
Következik a fekvő beteg ellátás és végül egy szintén elhanyagolt és kevés forrásból gazdálkodó terület: a rehabilitáció. Ha valaki agyvérzést kap vagy valamelyik testrésze lebénul, akkor nem rehabilitációra kerül, hanem gyakran rehabilitációra alkalmatlannak nyilvánítják, mert kevés a hely.
Az alap, az “őrtorony” a háziorvosi rendszer lehetne, ahol ki lehetne szűrni azokat, akik komoly betegségben szenvednek. Jelenleg ezeknek a betegeknek egy része késve kerül oda, és ha kórházba is jutnak, legfeljebb asszisztálni tudnak az elmúlásukhoz.
Azoknak a betegeknek a számát is vizsgálják, akik állapotuk alapján megmenthetők lettek volna, de későn kerültek orvoshoz. A nemzetközi statisztikában, ha hátulról osztanák az első helyet, ebben dobogósak lennénk. Magyarországon nagyon sok olyan beteg hal meg, aki megmenthető lett volna, ha időben orvoshoz kerül. A háziorvosi rendszerben 10 millió ember fordul meg évente.
A járóbeteg eljárásban pedig az a gond, hogy nagyon sok az idős orvos, akik már nem vállalnak kórházi ügyelet, kerülik a stresszes helyzeteket. Pedig mivel a kórházak nem veszik fel kellő számban a rászoruló betegeket, ők a járóbeteg ellátásban kötnek ki és így a szakterületre ránehezedő nyomás miatt még inkább láthatóvá válnak a hiányosságok. A szakrendelőkben is több tízmillió beteg fordul meg.
Az országban összesen 164 fekvőbeteg ellátó intézmény van, és ebben már a magánkórházak is benne vannak. Megütközést keltett korábban, amikor azt mondta László Imre, hogy tulajdonképpen száz kórház is elég lenne. Ezt egy kicsit eltúloztam, mert véleményem szerint nyolcvan is elég lenne – fűzte hozzá. Az embereket és az eszközöket koncentrálni kell. Egy-egy műszer sok száz millió vagy akár milliárd forintba kerül. Nem lehet ezeket a műszereket mindenhová megvenni. A korszerű ellátást régióban kellene megszervezni. Évente két és félmillióan kerülnek kórházakba, minden negyedik állampolgár bekerül a kórházba. Ezt túlzásnak tartja.
Egy lakos átlagban 12-18 esetben fordul orvoshoz évente. Ez borzasztóan sok, aszimmetrikus túlterhelést okoz. Miközben a kórházak jelentős szakemberhiánnyal küszködnek, és ez kihat az ellátás színvonalára. Ezért is van például, hogy több helyen még szülészetek is bezárnak a hétvégeken. Az egészségügy mai irányítói sajnos nem rendszerben, nem teamekben gondolkodnak. Még azt sem tudnák megmondani, hány praktizáló orvos van az országban. Azt sem tudják, mennyi orvos ment külföldre, mennyien vannak a magánegészségügyi ellátásban és nem tudják, mennyi idős orvos dolgozik ténylegesen. Például nagyon sok érsebész hiányzik, ezért van a rengeteg amputáció, mert nem tudják megmenteni a végtagot. Sorolhatnám a röntgeneseket, az ultrahanggal foglalkozókat, a laborosokat, korbonc tant, ők végzik ugyanis a szövettant, ha egy daganatos betegnél meg kell állapítani a pontos diagnózist – tette hozzá.
A rendszer összeomlott Magyarországon! Egy közgazdász szerint az összeomlást az jelzi, hogy egyre csökkenő színvonalú az ellátás és egyre bizonytalanabb körülmények között valósul meg. És egyre növekvő várólistákról még nem is beszéltünk. Még sincs ennek politikai következménye.
Ennek jórészt az az oka, hogy az egészségügyben ez a folyamat lassú. Az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy egyre romló körülményekkel találkoznak.
Miként lehetne változtatni ezeken? Megszűnt az egészségügyi minisztérium, újra kézbe kellene venni, valódi gazdát találni a területnek. Kiderült ugyanis, hogy egy belügyminiszter nem ismeri az egészségügyet. Az első és legfontosabb lenne, a vezetésirányítási rendszert helyre tenni. A másik pedig az egészségügy finanszírozása. Jelenleg a GDP 3.9 százalékát fordítja a kormány egészségügyre. Az Európai Unióban ez az arány 8 százalék, a fejlett nyugati országokban pedig 12-16 százalék. Azt is figyelembe kell venni mindehhez, hogy mennyi máshol a GDP, azaz nem mindegy, hogy minek a hány százaléka. De van egy másik része is, ugyanis egyes számítások szerint valójában 5-5.5 százalék megy el az egészségügyre, csak ezt a különbözetet az emberek saját zsebükből finanszírozzák, amikor magánorvosokhoz, vagy a gyógyszertárakba mennek.
Tudomásul kell venni a nemzetgazdaságnak van egy teherbíró képességre. Nem lehet egyik pillanatról a másikra emelni az egészségügyre fordítható összegeket, csak több lépcsőben növelni a kívánatos szintre.
Fontos lenne egy döntéshozatal előtt leülni az orvostársadalommal az érdekképviseleti szervekkel. Még az orvosi kamara véleményét sem kérdezik meg a legfontosabb kérdésekről sem. Nem lehet az orvostársadalmat, az egészségügyben dolgozókat kirekeszteni.
Fontos a szerkezet megváltoztatása! Nincs szükség ennyi kórházra! A lepusztult épületek a nullára leamortizálódott műszerek nem fogják meggyógyítani a betegeket, oda hozzáértő, felkészült szakemberek, egészségügyi személyzet kell. A sok intézményben azonban szétoszlik a szakember gárda és ezért is nőnek a várakozási listák.
A magánegészségügy nem lehet kikényszerített választási forma. Nálunk a hosszú várakozási listák miatt sajnos az, és ezt nem szabad megengedni! A magánegészségügy elvonja az államiból a képzett szakembereket és ennek megfelelően átalakul az egészségügy egy eminens ellátási formává, és marad az állami a maga lepusztult jellegével, rossz műszereivel, a kevés és kisebb tudású szakember gárdával, és ez tragédia. Ezt a folyamatot az ország jelenlegi vezetői nem látják, és nem tudják, hogy mihez vezet. A magánegészségügy nem foglalkozik szívsebészettel, daganatos betegek, fertőző betegek ellátásával. Kiszedegetik a szakmából azokat, amiből nagyon jó pénzeket lehet csinálni. A sokba kerülő, a bizonytalan ellátásokat meghagyják az államnak.
A János Kórházat jelenlegi formájában nem lenne szabad működtetni – monda egy kérdésre válaszolva. Veszélyes a méltatlan körülmények között dolgozó orvosokra, és a betegekre is. Egy kórház élettartama máshol 50-100 év! A János Kórház lassan már 200 éves. A csempék fugáiban meghúzódó kiirthatatlan kórházi baktérium törzsek a fertőzések legfőbb forrásai. A János Kórházból egy múzeumot kellene csinálni vagy ledózerolni.