Az, hogy az Orbán-kormány nem a menekülteken akar segíteni, azt már régóta sejtjük. A menekültügy ma Európa egyik legégetőbb kérdése, amelynek nincs gyors megoldása, még akkor sem, ha valaki komolyan azt szeretné, hogy a világ egy kicsit élhetőbb legyen.
Ám az Orbán-rezsim ma, amúgy Európa nagyobb részével szembemenve,
szánt szándékkal élezi az amúgy sem egyszerű szituációt.
Miközben Németország kjelentette, hogy befogadják a szír menekülteket, itt azzal foglalkoznak, hogy miként bőszíthetik tovább az amúgy is elcsigázott embereket. Átmeneti tábor, ahol direkt rossz körülményeket teremtenek, hogy ne legyen kedvük maradni? Túlzsúfolt menekülttáborok? Hétvégére bezáró menekültügyi hivatal? Csupa olyasmi, ami tovább fokozza a helyzetet.
És ami csütörtökön a Keletiben történt? A MÁV nem indít vonatokat Nyugat-Európába. Ezt be is mondja magyarul a hangosbeszélő. Majd a napok óta a pályaudvarról kiszorított embereket váratlanul beengedik. Ráadásul egy olyan vonat húz be, amelynek mozdonyára egy szép nagy német zászlót festettek, és
az 1989-es határnyitást ünneplik vele.
A káosz fokozódik, a menekültek megrohanják persze a vonatot – nagyszerű lehetőség ez a világ tévéinek, hogy beszámoljanak a kaotikus magyar helyzetről.
Fontos ez most a kis vezetőnek, aki Brüsszelben tárgyal és nyilván úgy gondolja, hogyha elég sok balhés kép érkezik, akkor talán két krajcárral többet kialkudhat.
Hogy mi történik az emberekkel, azzal jó államférfiként nem törődik. Tudja ő, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.
Remélem, nem az én próféta lelkem súgja, hogy arra megy ki az egész, az alkudozáson túl, hogy hátha egyszercsak valahol elszakad a cérna, néhány ember mondjuk rátámad a Bevándorlási Hivatal tisztviselőire, vagy a vasútállomáson szabadulnak el az indulatok. Na, és akkor aztán erőnek erejével vissza lehet vágni, esetleg még lőni is egy kicsit. Megmutatni, hogy milyenek ezek a menekültek, már igazán. Még szerencse, hogy itt ez a bátor, derék magyar kormány, amelyik ha kell,
fegyverrel is megvéd minket.
Korábban már írtam arról, hogy a kerítésnek önmagában semmi értelme sincsen – oda élőerő kell, katonák, rendőrök, ráadásul előbb-utóbb addig provokálják ott a népeket, míg el nem sül egy fegyver. (Lásd erről egy Csehov nevű bevándorlásügyi szakírót.)
Nos, azóta már valamiféle határvadász századokat szerveznek, fiatal kölykökből, és a hadsereg bevetését fontolgatják. Ráadásul, most szinte korlátozhatatlan mértékben felhatalmazást adnak a hatóságoknak, hogy afféle „szükséghelyzetnek” megfelelően cselekedjenek. Házkutatás, titkos nyomozás, minden, ami csak
szükséges kelléke egy diktatúrának.
Persze lehetne most a humanitárius katasztrófa elhárításával foglalozni, legalább azoknak az embereknek az életén valamit könnyíteni, akik menekülni kényszerülnek.
De nem. Az orbánoknak küzdeniük kell, harcolni, ellenséget keresni. Hogy előbb-utóbb ebbe belehalnak majd páran? Jaj, egy vezénylő tábornok nagyon sajnálja majd, de ugye látjuk, hogy ezek milyenek.
Az előjelek nagyon rosszak.
A tárgyaláson a rendőrök, és kisebb politikusok nyilván arra hivatkoznak majd, hogy parancsra tették. Orbán pedig nagy hangon ágál majd a vádlottak padjáról is.
Jó, addig azért még párat kell aludni.
Dési János
(A szerző képei)