Már visszaigazítottam a kocsim orrát Monoszló irányába, de még a Limmat partján lopom a napot, kedvenc Dada Báromban, Zürich kellős közepén. Talán annyi időm mégis maradt itt, hogy nagy vonalakban elmeséljek egy családi regét a bolygó hollandiakról – akik végül valahol errefelé kötöttek...
A falusi ember is utazik néha, főleg, ha muszáj. Ha nincs ismerőse a régi Baszmannaja utcában, kénytelen pár versztával nyugatabbra döcögni, már csak a kíváncsiság végett is. Én is így voltam vele, gondoltam,...
A mi kis falunk lélekszámát tekintve sem világváros, összesen ha 111-en vagyunk (a 2014. január 1-jei állapotok és a Vágó Ági szerint, aki névvel is képes elsorolni őket), mégis igen jelentős probléma nálunk a...
Ma hajnalban csatakosan riadtam fel legszebb álmomból, mégpedig azon felismerés hatására, hogy te jó isten, már megint nem utálok különösebben senkit, nem egy kellemes érzés, elhihetik. A madarak édesen csicseregtek, a nap kelt felfelé, a kávé olasz volt és selymes tapintású – de aztán eszembe jutottak országunk kedves vezetői, és...
Hát ma hajnalban valami éktelen süvöltözés, szirénázás, kandúrlárma vert fel legszebb ünnepi álmomból. Nem jellemző ez itten, falun, jó, ha a kakas veszi a fáradságot, és vakkant egyet-kettőt hajnalhasadáskor. De azt is szigorúan csak...
Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem, amikor egy fényes délutánon hosszú fekete kocsisor fékezett az utcámban, és az Orbán Viktor megdöngette a kaput. Hát miért nem jelentkezett be előre, szóltam volna, hogy ne jöjjenek be a Hegyi utcába, mert nincs hol megfordulni benne, zsörtölődtem, de hiába már, hiszen alighanem örökre beragadtak...