Nem azt mondta Feri.
Gyurcsány Ferenc egy hatperces monológban értékelte az ellenzéki előválasztást a minap. Ennek az a népszerű interpretációja a sajtóban (és a kommentelők között), hogy
- nemhogy nem gratulált Márki-Zay Péternek, de még a nevét se mondta ki;
- valamint még meg is fenyegette, hogy ne vegye biztosra a miniszterelnökségét még ellenzéki győzelem esetén se.
Valójában parlamenti helyekért küzdünk, és ha többségünk van a parlamentben, akkor majd mi választhatunk kormányfőt. Először parlament, először többség, aztán majd kormányfő. Ez a sorrend.
Ezt értették sokan úgy, hogy nem kötelezte el magát MZP közös miniszterelnök-jelöltsége mellett. De nem ez történt. Hanem az, hogy
saját pártjának híveit győzködte arról, ne verjék szét az ellenzéki együttműködést, és a vereség miatt ne bojkottálják az áprilisi választást.
Az ellenzéki előválasztás ugyanis Gyurcsány Ferencről és pártjáról szóló véleménynyilvánítás volt. Nem Orbánról, Márki-Zayról vagy Dobrevről szólt (illetve annyiban, amekkora a kötődése a DK elnökéhez), hanem egyes-egyedül a korábbi kormányfőről és híveiről.
- Akik fegyelmezetten elmentek szavazni, és ahol a többiek nem vagy kisebb létszámban, ott a DK nyert is.
- Ahol viszont magas volt a részvétel, mert a nemgyurcsányisták is elmentek (a nagyvárosokban, Budapesten – főként Budán, de Pesten is -, Szegeden vagy Debrecenben), ott a DK veszített.
Ilyen értelemben tényleg “Gyurcsány-show” volt, ti. valóban a volt miniszterelnökhöz való viszonyról szólt.
Az ellenzéki oldalon Gyurcsány ugyanolyan viszonyítási pont, mint Orbán országosan. Az előválasztás tétje az volt, sikerül-e visszaszorítani őt és pártját az őket megillető helyre, azaz az ellenzék egyhatodára (mert csak egy hat pártból), de legfeljebb egyharmadára (amekkora támogatottságot mérnek neki a teljes népesség ellenzéki térfelén), vagy a legnagyobb kisebbség elvén – ahogy Orbán országosan – átveszi az irányítást, és maga mögé szorít mindenkit az ellenzékben.
Ahogy a Fidesz jósolta. És szerette volna. De sikerült megállítani.
A Gyurcsány-párt lett ugyan az ellenzéken belül a legnagyobb, de csak valamivel kevesebb mint egyharmados erővel bír. A 106-ból csak 32 helyen állíthat képviselőjelöltet, hiába egyezett ki a Jobbikkal mint párttal.
A baloldali, liberális nemgyurcsányisták ugyanis összefogtak a jobboldali ellenzékiekkel (a Fidesz-árvákkal), hogy megállítsák Gyurcsányt.
Ezért buktak el az előválasztáson olyan kompetens jelöltek is, mint Molnár Gyula vagy Dobrev Klára: nem alkalmatlannak tartották őket a szavazók, hanem gyurcsányistának. Ami az első fordulóban az egyéni jelöltekkel történt, ugyanaz folytatódott a kormányfő-aspiránsoknál a 2. körben:
- A DK mesterterve az volt, hogy kiharcolták, kettő helyett hárman indulhassanak a 2. körben (többen jutottak tovább, mint amennyien kiestek). Majd ott Jakab állva marad, és megosztja a nemgyurcsányista ellenzékieket. Következésképp Dobrev relatív többséggel nyer.
- A DK-t is ellenző ellenzékiek viszont másként gondolták: Karácsony mögött, Jakab helyett Márki-Zayt juttatták a 2. fordulóba.
- És mivel egy versenyképesnek tűnő jobboldali jelölteben nagyobb potenciált láttak mind Orbán, mind Gyurcsány megállítására, már a két forduló között átáramlottak Budapestről Vásárhelyre. (Amit a mögötte álló pártok ellenkezése dacára végül Karácsony is lereagált.)
Működött tehát az összefogás Gyurcsány és a gyucsányisták ellen. (Bár csak éppenhogy, 56-43-ra.) A DK-sok azonban nagyon-nagyon pontosan értették, hogy mi történt. Hogy legyőzték őket. És emiatt teljesen meg vannak rendülve. Kétségbe vannak esve. Annyira, hogy
a vereség miatt legszívesebben felmondanák az együttműködést az ellenzék rajtuk kívül eső részével.
Érdemes beleolvasgatni a DK-s kommentekbe. Semmit nem javult a véleményük MZP-ről, egyáltalán nincs győzteshez húzás. Nem a saját emberüknek tartják, hanem legenyhébb esetben is Orbán vakondjának. De a pszichopata, fasiszta kifejezések sem ritkák.
Alkalmasint ilyen levelekkel bombázzák a pártvezetést is. Amire reagálni kellett.
Ominózus videójában Gyurcsány nem MZP-t fenyegette meg, hanem saját híveit győzködte, ne borítsák az ellenzéki összefogást. Megpróbálja bemagyarázni nekik, hogy valójában nem is veszítettek, hanem nyertek, mert a DK lett a legnagyobb, legerősebb ellenzéki párt. (Kb. ugyanazt mondja, mint a Fidesz, a különbség az, hogy ő közönsége pontosan tudja, hogy ez nem igaz.)
Önállóan is kormányképes erő.
Ez az elszólás viszont egyfelől nem igaz. A DK-nak számukra legjobb esetben sincs egymilliónál több szavazója. Ráadásul – jelen állás szerint – csak 32 egyéni képviselőjelöltje lesz, ezért önállóan nemhogy kormányozni, de választást nyerni, sőt azon önálló listával elindulni sem tudna.
Hacsak nem borítja a teljes ellenzéki együttműködést, beleértve az egyéni képviselőjelöltek előválasztásának eredményét is.
Ami az ellenzék számára jövőre biztos vereséget eredményezne, és bár a DK bejutna a parlamentbe önállóan is, a megosztottság fenntartása (vagy visszaállítása) Orbánt kormányon tartaná. Mint történt az pl. 2018-ban is.
Ez most a tét, az ellenzéki közös lista léte, és hogy a rettenetesen csalódott, megtört és elkeseredett DK-szavazók ne bojkottálják az ellenzéki együttműködést, ha számít nekik valamit a Fidesz kiebrudalásának esélye.
A Fidesz-KDNP megszigorította az országos lista állításának feltételeit. 106-ból 71 helyen kell egyéni jelöltet indítani hozzá. 71 helyen kellene tehát felrúgni az előválasztás első fordulójának eredményeit a két külön ellenzéki listához, a 71 hely többségéből Fidesz-képviselőt juttatni a Házba.
Vagy elfogadni a Márki-Zay vezette közös listát. Ezek a lehetőségek.
A Fidesz arra számít, hogy egyben maradnak. Lásd a fenti képet. Dehát a Fidesznek se mindig jönnek be a jóslatai.