Két nagy csapás is érte a rezsimet csütörtökön.
Először is: mint az várható volt (itt írtunk róla), a Európai Parlament strasbourgi plenáris ülése nagy többséggel megszavazta, hogy 2021-től jogállamisági feltételekhez köthessék az uniós pénzek kifizetését. Akár a teljes összeget elvonhatják, ha ezt a Bizottság, egy független szakértői testület, a Parlament és a Tanács is támogatja.
Ez nyilvánvalóan a Sargentini-jelentés folyománya. Európa megelégelte, hogy egy csak színleg demokratikus, voltaképpen despotikus rezsimet finanszíroz.
A Fidesz persze élénken tiltakozik a döntés ellen (nem is szavazták meg). Költségvetési zsarolásnak nevezik, és tulajdonképpen az is: Brüsszel (metonímia) azt üzeni az Orbán-kormánynak,
vagy viselkedtek polgári, civilizált demokrata módjára, vagy mondjatok búcsút a pénzünknek.
A Fidesz nem tud mit tenni. Ha 2021-ben nem engedelmeskedik az elvárásoknak (ti. nem felel meg a jogállamiság feltételeinek), akkor nincs pénz a klientúrának. A Bizottság és a Parlament ezt minden bizonnyal meg fogja szavazni, és Orbán a Tanácsban sem fog tudni vétózni, mert a pénzmegvonási javaslat elfogadásához (amihez a mostani döntés a lehetőséget teremtettem meg) elég lesz a minősített többség, azaz 15 tagállam és a lakosok 65 százalékának képviselete.
Az egyetlen reménye, ha földcsuszamlásszerű győzelmet aratna a szélsőjobb a május végi EP-választáson, amivel érdemben átalakulna a Parlament, és a vétójog miatt a Tanács is egy olyan elnököt kapna, aki egyszerűen nem indítványozná majdan a pénzmegvonást, azaz figyelmen kívül hagyná, hogy
- az Orbán-rezsim lépésről lépésre korlátozza a demokratikus rendszert,
- fokozatosan szárítja ki az ellenzéki pártokat és sajtót,
- valamint egyszerűen privatizálja a közpénzeket (egész magyarul: lop).
Orbán számára tehát nem egyszerűen ambícióinak kiélése, hogy fölfelé tekintget, és európai pozíciókra-befolyásra tör, hanem már létkérdés. Csak úgy tud véget vetni annak, hogy Európa harcbaszáll ellene, ha maga foglalja el előbb Európát (de legalábbis a Parlamentet és a Bizottságot).
Azonban ezt addig sem nézik tétlenül. Az EP másik csütörtöki döntése szerint a tervezettnek mintegy háromszorosára, 18 milliárd euróra emelik a demokratikus értékeket védő civil szervezetek támogatását a 2021-2027-es uniós költségvetési keretben.
Eszerint: ha egy tagországban
hirtelen súlyos veszélybe kerülnek az alapértékek,
akkor az Európai Bizottság sürgős pályázati felhívást írhatna ki az ott működő civil szervezetek támogatására a demokratikus párbeszéd előmozdítása céljából.
Ez egészen nyilvánvalóan szintén az Orbán-kormánynak üzenet, mivel jelenleg egyetlen másik uniós tagállamban korlátozzák a “másként gondolkodó” civil szervezetek hozzáférését a közpénzekhez. Magyarországon viszont dehogynem, és ezt a napokban ismerte el hivatalosan is Szalay-Bobrovniczky Vince helyettes államtitkár.
Igyekszünk kiszűrni minden olyan szervezetet, amelyről úgy gondoljuk, nem végez hasznos munkát, hanem alapvetően olyan politikai célokat kíván megvalósítani, amelyekkel nem értünk egyet.
Szóval ha nem értenek vele egyet, akkor már nem is végez hasznos munkát, tehát nem kap pénzt. Miközben a választáson a Fidesz mellett kampányoló CÖF meg hasznos munkát végez, és számolatlanul kap pénzt az államtól és az állami vállalatoktól.
És még csak nem arról van szó, hogy gondolják, a magyar közpénzek a választási győztest illetik meg. Emlékezzünk csak a norvég Civil Alap 4 és fél évvel ezelőtti esetére, amikor az Ökötárs ellen hatóságilag (ahogy a kommunisták mondták volna: adminisztratív eszközökkel) léptek fel. Nem nekik kell a pénz, hanem azt akarják, másnak ne jusson.
A Fidesztől, a jobboldaltól, a kormánytól, Orbántól független élet kiszárítása, ellehetetlenítése, megsemmisítése a cél.
De a gleischaltolásnak most vége: az Unió maga ad pénzt, ha a magyarországi állam működése erre rákényszeríti.
A Fidesz persze tiltakozik, és a bevándorláspárti szervezetek támogatásáról csahol. Miközben már nem csak Magyarországot nem érinti a migráció, de pillanatnyilag Európát sem.
Abban viszont nyilvánvalóan igazuk van, hogy ez az ellenük irányuló lépés.
Úgy tűnik, mintha Európa végre felébredt volna, és szembeszállna Orbánnal.