Alighanem megelőznék a kizárást a Néppártól.
A jelenlegi magyarországi kormányzópárt tagságát a jobbközép pártcsaládban már tavaly tavasszal felfüggesztették, de ki azóta sem sem zárták őket: a német és osztrák tagpártok – valamilyen csak általuk ismert okból – még mindig bíztak abban, hogy vissza lehet téríteni Orbánt a mérsékelt politika útjára.
Ez változott meg alapvetően az elmúlt hónapban, amikor a jelenleg magyarországi kormányfő a tárgyalás-egyeztetés-kompromisszumkeresés helyett áttért a vétóval való fenyegetés, a zsarolás módszerére. A költségvetés és a mentőcsomag után előrevetette ezt a klímaegyezmény és a Brexit ügyére is, amiből az európai mérsékelt jobboldalnak az jön le, hogy
Orbánnal már nincs miről tárgyalni.
Fel is gyorsult a Fidesz kizárásnak ügye.
Előbb Deutsch Tamás EP-frakcióbeli tagsága kerül napirendre, aki a Gestapóhoz hasonlította saját frakcióvezetőjét. És bár megpróbálta visszaszívni, állításával szemben Manfred Weber nem fogadta el az ún. bocsánatkérését.
Ami sok, az sok – mondta a frakcióülésen.
Deutsch kizárását a néppárti képviselők szerdán tárgyalják, az eredményt elővetíti, hogy egy osztrák képviselő kezdeményezte.
Orbán azzal próbálta megelőzni, hogy a képviselőit kizárogassák a frakcióból (Szájerman után Deutschot, majd a többieket is elveszítse), hogy inkább maga kezdeményezte a kiülést. De csak félig: egy olyan együttműködést javasolt, mint amilyenben egy időben a brit torykkal volt a Néppártnak. Egy kvázi frakciószövetséget, amelyben a Fidesz-KDNP együttműködne a néppárti képviselőcsoporttal, de formálisan nem tagja annak. (Így kizárni se lehetne őket.)
Weber azonban válaszra se méltatta a felvetést, ami annyit jelent, hogy gyakorlatilag elutasította. A Fidesz képviselői annyira a margóra szorultak már, hogy
nem kérnek az együttműködésükből.
Ezek után Orbán új opció után kellett nézzen: Szijjártó elkezdett turnézni az európai szélsőjobboldalon.
- Hágában a holland Szabadságpárt vezetőjével találkozott.
- Koppenhágában a Dán Néppártéval.
- Helsinkiben a Finnek Pártjáéval.
- Bécsben az osztrák Szabadságpártéval.
Ezek a nem a helyi kormányzóerők, hanem szélsőjobboldali, xenofób, rasszista pártocskák. Ami feltűnő: Szijjártó sehol nem kormánytagokkal találkozott, az – elvileg – kollégai, a külügyminiszterek nem álltak vele szóba. Azaz:
államköltségen intézett pártügyeket.
De ez már csak alig tűnik fel Magyarországon, ahol az állam és a Párt (a Fidesz) teljesen összefonódott.
Szijjártó útjait látva adódik a következtetés, hogy Orbán számára szervez egy európai szélsőjobb szövetséget. Alighanem az a terv, hogy megpróbálják összevonni az Európai Parlament jobboldalán álló, de eddig különálló képviselőcsoportokat.
- A konzervatívokat, ahová például a lengyel kormánypárt, a PiS is tartozik,
- valamint a szélsőjobbos identitáriusokat, ahová meg a Szijjártó által végiglátogatott kispártok.
Az nem teljesen világos, hogy hol áll a játszmában az előbbiek eddigi vezére, az olasz Matteo Salvini, aki már 2 éve felkérte Orbánt, hogy csatlakozzon hozzájuk. A magyarországi kormányfőnek akkor még nagyobb álmai voltak: a teljes jobboldalt egyesítette volna a Néppárttól az ECR-en az ID-ig. A terv azonban megbukott,
a jobbközép kitaszította,
így maradt neki a reszli, a szélsőjobb, a marginalizált rasszisták, akikkel civilizált politikus nem áll szóba.
Összenő, ami összetartozik.
A Fidesz hatalmas győzelemként próbálta kommunikálni a költségvetési-jogállamisági alkut, pedig az, hogy Orbán nyilvánosan volt kénytelen zsarolni, vétóval fenyegetőzni, és hogy a Fidesz – a kizárásukat megelőzendő – kiülni készül a Néppártból, azt jelzi, Orbán elveszítette az európai politika befolyásolásának lehetőségét, maradt neki a direkt oppozíció, a rendszerellenzékiek vezérének szerepe (és még azért is meg kell küzdenie Salvinivel).