Nincs valami nagy forgalom falun, Laci haveromék az asszonnyal akár fél órát is elüldögélnek a főtéren, mire összejön nekik a három (segédmotoros kerékpár nem számít). De hát, aki tömött kávéházra meg metróra vágyik, menjen Párizsba vagy Londonba, nálunk csendesebb szórakozás...
Hej, mi szép a tél a falun! – kiáltott fel Raszputyin, és a cár atyuska megadóan bólintott. Carszkoje Szelón vagyunk, 1905-ben, miközben a japán hajóhad messze-messze délen, Csuzimánál, a Csendes-óceán viharos habjain épp szétlövi az orosz balti flottát. Tízezer tengerész veszett oda, aznap még a mézes tea is keserűbbnek érződött...
Nahát, egy emberként örülünk. Végre megszavazta a parlament, hogy bejöhessenek a rendőrök, a katonák, a mezőőrök és a pénzügyőrök kis monoszlói parasztházamba, éjjel vagy nappal, feltéve, hogy feltételezik: migránsokat rejtegetek. Vagy csak vendégül látom őket, beugrottak egy unikumra, sütit hoztak kóstolóba, fröccsözünk, kvaterkázunk, persze szigorúan államellenes...
Amióta a nép jótevői, Semjén és Harrach urak bezáratták a monoszlói kisboltot, de nemcsak vasárnap ám, hanem kedden is, nálunk is alábbhagyott némiképp az elvadult, nyakló nélküli konzumvilág. A határt nem ismerő, eszetlen fogyasztásnak az is gátat vet persze, hogy a főtéri kisbolt más napokon sem hosszabbított nyitvatartási idejéről ismerszik...
Már visszaigazítottam a kocsim orrát Monoszló irányába, de még a Limmat partján lopom a napot, kedvenc Dada Báromban, Zürich kellős közepén. Talán annyi időm mégis maradt itt, hogy nagy vonalakban elmeséljek egy családi regét a bolygó hollandiakról – akik végül valahol errefelé kötöttek...
A falusi ember is utazik néha, főleg, ha muszáj. Ha nincs ismerőse a régi Baszmannaja utcában, kénytelen pár versztával nyugatabbra döcögni, már csak a kíváncsiság végett is. Én is így voltam vele, gondoltam,...
A mi kis falunk lélekszámát tekintve sem világváros, összesen ha 111-en vagyunk (a 2014. január 1-jei állapotok és a Vágó Ági szerint, aki névvel is képes elsorolni őket), mégis igen jelentős probléma nálunk a...
Ma hajnalban csatakosan riadtam fel legszebb álmomból, mégpedig azon felismerés hatására, hogy te jó isten, már megint nem utálok különösebben senkit, nem egy kellemes érzés, elhihetik. A madarak édesen csicseregtek, a nap kelt felfelé, a kávé olasz volt és selymes tapintású – de aztán eszembe jutottak országunk kedves vezetői, és...
