Nem pusztán a polgármesteri poszt, hanem a Fidesz miniszterelnök-jelöltsége volt a győri választás tétje. 

Sokkal nagyobb volt a jelentősége a győri polgármester-választásnak, mintsem hogy csak egy puszta városvezetőt kerestek volna. Természetesen nem az volt a tét, hogy a Fidesz veszít, az ellenzék nyer, akkor már borítékolható a 2022-es eredmény, és bukik az Orbán-rezsim.

Az Orbán-rezsim ugyanis hamarabb bukhatott volna – ha nem a végrehajtó hatalmat tekintve, de a Fideszen belüli uralmi viszonyok terén mindenképpen.

A Borkai Zsolt lemondása után előállt helyzet, az időközi polgármester-választás volt az a lakmuszpapír, amin a kormánypárt belső ellenzéke lemérhette a dolgok állását. Ha ugyanis egy vereség azt jelzi, hogy a Fidesz nem biztosan tudja megőrizni a hatalmat a következő országgyűlési választáson, akkor minden bizonnyal

offenzíva indult volna a miniszterelnök-jelöltség kérdésének kinyitásáért.

Ha Dézsi Csaba András veszített volna, az minden bizonnyal Orbánon csattan, és egy palotaforradalom tört volna ki a Fideszben. A vereség ugyanis nemcsak az eddig irányvonal csődjét jelezte volna, de Orbán maga személyesen 3 alkalommal is kompromittálta magát Győr ügyében.

1.  Amikor a Fideszben már tudtak róla, hogy létezik egy kompromittáló felvétel Borkairól, a pártelnök ragaszkodott a személyéhez.

2.  Amikor a választás előtt Kövérék beáldozták volna Borkait, hogy ne hasson ki az ügye az ország többi részére, Orbán megakadályozta a visszaléptetést.

3.  Amikor már Borkai győzelme és lemondása után Orbán és köre volt az, aki egy kézenfekvőnek fideszes ismert politikus helyett egy olyan jelöltet állított, aki már másfél évtizede kiszorult a Fidesz helyi vezetéséből is, és aki 18 évvel ezelőtt(!)  egyszer már volt polgármester-jelölt (és veszített).

Orbán ezekkel nagy kockázatot vállalt, de bejött:

Győr nem került sem a pártonkívüli, sem a párton belüli ellenzék kezébe.

A helyzet nagyon hasonló volt, mint tavaly Szegeden. A Fideszt uraló belső kör nyilván érdekelt volt Botka leváltásában, de abban már nem, hogy ezzel a Lázár-vonal erősödjön meg. Ezért kellett alternatív jelöltet találniuk, mégha ezzel növelték is a vereség esélyét. (Ami be is jött: Botka hazaküldte Szegedről Kubatovot.)

A polgármesterség átvételére ugyanis volt kézenfekvő jelölt a győri Fideszben, Simon Róbert Balázs parlamenti képviselő, aki 2006-2014 között 8 éven át volt Borkai alpolgármestere.

Orbánnak azonban az volt vele a baja, hogy Simon Lázár János köreihez tartozik: a 2018-as választásig a Lázár-vezette kancellária államtitkára volt. A választás után, az általános lázártalanításkor persze kirúgták. (De a fenti fotón, Dézsi bal fülénél aligha ezért vág olyan vidám képet.)

Orbánnak és körének, Rogánnak és Kubatovnak a mostani választáson azt a feladványt kellett megoldania, hogy

• találjanak olyan embert, aki nyerhet, de nem Lázár-közeli;
• mozgósítsák a saját szavazóikat;
• de tartsák hidegen a kampányt
• és megosszák az ellenzéket.

Ez utóbbi nem sikerült fényesen, a 4 teljesen esélytelen kamujelölt összesen szerzett 5 százalékot, de az ellenzék feltűnő módon nem érdeklődött a győzelem iránt. Az egy dolog, hogy most nem volt szexvideó, de meg sem próbáltak országos jelentőséget adni a választásnak.

Ez a legkevésbé Pollreisz Balázs hibája, aki maga mondta el, hogy jobb híján lett jelölt, miután több “köztiszteletben álló, civil” jelölttel is tárgyaltak az indulásról, de végül egyikük sem vállalta. És ez már akkor volt, amikor az eredeti ellenzéki jelölt, a DK-s Glázer Tímea is jelezte az érdektelenségét.

Az ellenzék nem kívánt kockáztatni, nem érdekelte őket vagy nem bíztak a győzelemben, továbbá az utolsó napokat leszámítva belementek a hideg kampányba is, ami egy kívülálló számára egészen azt a benyomást kelthette, hogy nem kívántak állást foglalni a Fideszen belüli vitában, ami voltaképpen a választás valódi tétje volt.

Ti. hogy Rogán, Kubatov és főleg:

Orbán nélkül vágjon-e neki a Fidesz a 2022-es választásnak.

(Ha az ellenzéki magatartás mögött az a tudatos megfontolás húzódik, hogy jobb az ismert ellenfél, mint az ismeretlen; tartsa csak meg a Fidesz a büdös halat, nehogy lecserélje egy frissre, akkor – de csak akkor! – igazuk volt. De az a valószínűbb, hogy egyszerűen csak a kockázatkerülés motiválta őket.)

Orbán pár hete, az ún. Orbáninfón maga mondta el, hogy a miniszterelnök-jelöltségről még nincs döntés, de ő készen áll. Hogy ezt hangsúlyozni kellett, az alighanem azt jelenti, létezik ellenakarat, ellenérdekelt fél és alternatíva.

Hajlamosak vagyunk természetesnek tekinteni hogy a Fidesz=Orbán, miközben ezt a kormánypárt második vonalában korántsem gondolják magától értetődőnek. A hatalom elvesztésétől (és annak esetleges jogi következményeitől) tartó fideszeseket kevésbé érdekli a miniszterelnök Messiás-komplexusa, mint az, hogy kinek van nagyobb esélye nyerni, neki vagy egy másik jelöltnek.

Ez amúgy nem Fidesz-specifikum. Pont ugyanígy váltotta le anno az MSZP Medgyessy Pétert a 2006-os esélyekre tekintettel. De talán még jobb példa a pártjaik vezetésével és a miniszterelnöki-kancellári poszttal szinte összenőtt Margaret  Thatcher és Helmut Kohl lecserélése 1991-ben és 1998-ban.

Orbán is ez a veszély fenyegette. Ti. hogy a párton kívül érkező fenyegetés (az esetleges 2022-es ellenzéki győzelem) hatására, illetve annak megelőzésére 

párton belül rendül meg a hatalma. 

Amikor Hoppál Péter azt posztolta, hogy

Hatalmas Fidesz győzelem Győrben!!! 
Tehát NEM igaz, hogy a Fidesz lejtmenetben van, NEM igaz, hogy a nagyvárosokban mindenhol az ellenzéknek áll a zászló, NEM igaz, hogy a Borkai ügynek hosszú hatása lesz, amely rányomja a bélyegét 2022-re.

az persze nyilván szólt a szélesebb nyilvánosságnak, de főleg a Fidesz belső közvéleményének. Mert Hoppál szerint az eredmény a Lázár-Navracsics-féle belső ellenzék állításait cáfolja.

Alighanem 2020. január 26-án, Győrben dőlt el, hogy a Fidesz nem változtat, megy tovább minden az eddig medrében, és – most úgy néz ki – Orbán megint miniszterelnök-jelölt lesz. 

Hogy győztes, vagy büdös hal, az majd csak 2 év múlva derül ki.