Tévedés történt, elvtársak.
Nem áll jól az orosz diktátor ukrajnai háborúja. És ez az eufemisztikus megfogalmazása a katonai katasztrófának. A háború mindhárom eddigi fázisa súlyos kudarcba fulladt.
- Legelőször az 1. fázis, a kijevi-hosztomeli deszantművelet még február végén. Ennek kellett volna lefejezni az ukrán államot, és pár nap alatt, még abban a hónapban befejezni a háborút. Ezt szokás villámháborús tervnek is nevezni, és ez adta a háború orosz nevét, a különleges katonai műveletet is.
- A deszantművelet visszaverése, az orosz légirohamerők megsemmisítése után márciusban a 2. fázis következett, amelynek eredetileg Ukrajna nagyrészének megszállása, a szórványos helyi ellenállás leverése lett volna célja. Azonban miután az állam lefejezését az első fázisban nem sikerült elérni, a másodikban az ellenállás sokkal erősebb volt a várnál: az oroszok nem haladtak előre, és súlyos veszteségeket szenvedtek.
- A 3. fázist, az erők keletre összpontosítását még március végén jelentették be. Feladták Kijev, Szumi, Csernihiv, Mikolajev vagy Harkov elfoglalásának tervét, és minden erőt a Donbaszba, az ottani ukrán főerők bekerítésére próbáltak összpontosítani. Az újabb offenzíva elvileg április 18-19-én indult, mert csak akkorra tudták átcsoportosítani az egységeket keletre, de igazából el sem tudott indulni, mert Mariupolt azóta sem sikerült elfoglalni, az ukránok harkovi ellentámadása pedig újabb erőket vont el a bekerítésből.
Ezek után úgy néz ki, hogy az orosz hadsereg feladta a keleti bekerítést, a háború 3. fázisát, és védelemre rendezkedik be a Donbaszban. Azaz 80 nap után a felek gyakorlatilag visszajutottak oda, ahol a háború előtt voltak: az oroszok birtokolják a Krímet és a Donbaszt, némileg megnövelték a megszállt ukrán területek méretét, de
ennek ára többtízezer katona és a haditechnika igen jelentős részének elveszítése volt.
(És nem is említeném a megölt-kivégzett többezer ukrán civilt, akit – Putyin és emberei állítása szerint – eredetileg felszabadítani kívántak.)
Ezt azért igen nehéz volna győzelemnek nevezni, nem véletlen talán, hogy még Putyin se próbálta hétfőn sikerként eladni a súlyos katonai kudarcot. Oroszország már nem csak gazdaságilag vagy népességileg (a Szovjetuniónak megszűnésekor csaknem 300 millió lakosa volt, Putyin országának most alig 140), de
már katonailag se nagyhatalom.
A katasztrofális katonai és presztízsveszteség okai között az orosz hadsereg technikai és morális állapota mellett szokás említeni a vártnál sokkal erősebb ukrán ellenállást: téves hírszerzési jelentésekre és fals közvéleménykutatásokra alapozva Putyinék arra számítottak, hogy az ukránok kenyérrel, sóval és virággal várják a felszabadító, testvéri hadsereget. Ehelyett vállról indítható páncéltörő és légelhárító rakétákkal fogadták.
Az orosz vezetés elkövette azt a hibát, mint az amerikai 1961-ben, a Disznó-öbölbeli invázió idején: túlbecsülte a várható fogadtatást és alul- az ellenfél erejét. Vagy ahogy Omar Bradley mondta 1950-ben: a koreai egy rossz háború, rossz helyen, rossz időben, rossz ellenség ellen.
Ellenfelet választani tudni kell, alighanem ez a győzelem titka.
Putyin sokkal jobban járt volna például, ha Ukrajna helyett Magyarországot akarja uralma alá hajtani. Nálunk már a kampány alatt jól látszott, hogy mekkora a putyini invázió támogatottsága.
- Pedig márciusban a Budapesten kívül erős többségben lévő kormánypárti szavazóknak még csak 43%-a jelezte, hogy együtt tud élni Ukrajna elfoglalásával.
- Májusra már 58% azon fideszesek aránya, akik nem látják orosz agressziónak a történteket.
- A kormánypártiak miatt a magyarok Putyin-pártisága nemzetközi összevetésben is kiemelkedő.
És akkor az orbáni vezetés elkötelezettségét, az ország oroszfüggőségbe taszítását, Putyin feltétel nélküli kiszolgálását a NATO-ukrán együttműködés blokkolásától az invázió finanszírozásának fenntartásáig még nem is említettük.
Ha Putyinnak jobb a felderítése, akkor nem Ukrajnán, hanem Magyarországon demonstrálta volna ambícióit és hatalmát.
Itt tényleg virággal fogadták volna. Bár alighanem az itteni invázió is eltartott volna egy ideig. De csak azért, mert meg kellett volna hallgatni egy csomó üdvözlő beszédet, átvenni egy halom díszpolgári címet, és adni rengeteg interjút a NER-propagandának a Pesti TV-től a Vadhajtásokig.
Tényleg szerencse, hogy Ukrajna éppen útba esik Moszkvából jövet.