Már nincs távol a Huxit sem.
Egyre nagyobb az esély arra, hogy Magyarország búcsút mondhat bő 2 ezer milliárd forintnak:
- A múlt héten a német kormánykoalíció pártjai javasolták közös nyilatkozatban, hogy az Orbán-kormány a jogállamisági problémák (értsd: a rendszerszintű korrupció) miatt ne juthasson uniós támogatáshoz.
- Csütörtökön ugyanerre a követeztetésre jutott az Európai Parlament jelentéstévő bizottsága, amelyik azt indítványozta az Európai Bizottságnak, ne hagyja jóvá a kifizetéseket Magyarország számára.
- Az EB még nem döntött, egyelőre nem is akar: nem szerepel a következő ülésének napirendjén a magyar segély ügye.
A tét több mint 4 milliárd euró, bő 2 ezer milliárd(!) forint, amitől elesik az ország, ha az uniós testületeket továbbra sem csukják be a szemüket, és látszatintézkedéseknek tartják a Fidesz-kormány (elvileg) korrupcióellenes vállalásait.
A pénzről még az idén dönteni kellene. Orbán nyáron, Tusnádfürdőn még azt mondta, a végén megegyezik a Bizottsággal, és dőlni fog a pénz. De erre egyre kevesebb az idő, ezért egyre kevesebb az esély is.
A hírre a forint újra zuhanásnak indult, hiányzik – és most úgy tűnik – továbbra is hiányozni fog a devizapiacról az euró, miközben forintból túlkínálat van a Putyin által kikényszerített magas gázárak, valamint a Szijjártó-Orbán-féle, hosszútávra aláírt, de tőzsdei áron fizetett gázszerződés miatt.
Korrupció –> euróhiány –> gyenge forint. Putyin háborúja + rossz szerződés –> magas gázár. Magas gázár + gyenge forint –> infláció.
Orbánék az uniós források pótlására már a nyáron próbáltak IMF -hitelhez jutni, ám a valutaalap nem adott, mert nem adhatott. A B-terv Kína volt, de ez egyrészt nagyon drága, mert piaci alapon megy, ellentétben az uniós támogatással, ahol nemhogy kamatot nem kell fizetni, de még az összeget se kell vissza.
110 milliárd forintnyi jüanalapú ún. pandahitelt ki is bocsátott a kormány, a kamat nem ismert, de ez a kívánt összeg alig 5%-a, legfeljebb rövidtávú megoldás (és még annak is drága).
Az uniós pénzek érdekében Orbán zsarolással élt:
- a Fidesz-KDNP lebegteti a finn és a svéd NATO csatlakozás ratifikációját,
- valamint megvétózza az Ukrajnának nyújtott uniós pénzügyi támogatást, ha ő maga nem jut hozzá az életmentő segélyhez.
De az EU egyelőre nem enged, gyakorlatilag az Európai Ügyészséghez való csatlakozást várja el, azt látja egyetlen garanciának az államilag szervezett korrupció felszámolására. De ebbe Orbán nem mehet bele, mert egész rendszerének lényegét fenyegetné. (Lányi András: “amit korrupciónak neveznek, az a Fidesz legfőbb politikája”.)
Orbán zsarolására válaszul a csehek és a lengyelek is felmondták a regionális szövetséget, és bojkottálják V4-ek pozsonyi találkozóját. A szlovákok csak azért nem, mert a házigazdától az mégis udvariatlanság volna.
Orbánnak nem maradt egyetlen európai szövetségese sem, még a jobboldali olasz kormány sem áll mellé, mert a saját pénzei fontosabbak a számára. (És ha melléállna, még az is kevés lenne.)
Ha volna ilyen lehetőség, Magyarország most ellenszavazat nélkül zárnák ki az Unióból. Mivel azonban nincs, most alighanem már az a cél, hogy az önkéntes kilépésre bírják rá.
Már 2022 elején – és akkor még szinte egyedüliként – írtunk arról, hogy a magyar EU-tagság lesz az idei év tétje. Orbán a pénzekben bízva októberben közölte, hogy nem akar kilépni. Mivel azonban tőle magától tudjuk, hogy ne azt figyeljük, amit mond, hanem amit tesz, ez nem feltétlenül döntő érv a remain mellett.
Ha a pénzek végképp kútba esnek, dönthet a távozás mellett. Még a többséget is, bár jogilag nincs rá szükség, megszerezheti mellé.
2 és félmillió ember bármit elhisz neki, még azt is, hogy a gáz ára a szankciók miatt magas, hogy ő maga nem szavazta meg azokat, és Nyugat-Európa megfagy/éhenhal, mert “a legtöbb országban már nincs áram, olaj és gáz”. Velük bármit megtehet, bármit megszavaztathat.
2022-ben negyedszerre is kétharmaddal nyert választást, a szavazók abszolút többsége támogatta, és azóta hiába derült ki, hogy hazugság volt a legfőbb választási ígéret, az “olcsó orosz gáz”, hiába kétszerese a magyar infláció a nyugat-európainak, hiába duplázódtak meg szinte az élelmiszerárak, hiába marginalizálódott külpolitikailag, a választásra jogosultak bő harmada, a biztos szavazók fele továbbra is mögötte áll.
Ez egy ilyen ország. Talán jobb is lesz Európának nélküle.