Oroszország „stratégiai legyőzésének stratégiája szánalmasan megbukott” – ezt biztos helyről tudjuk: maga Szijjártó druzsbája nyilatkozta a moszkvai kormánypropagandának.
Taváris Lavrov mintha elfelejtette volna, hogy
- a háború nem azzal indult, hogy valaki le akarta volna győzni az oroszokat stratégiailag,
- hanem azzal, hogy ők viselkedtek meglehetős barátságtalanul az egyik szomszédjukkal,
- ti. teljesen hamis indokra, a nem létező donbászi népirtásra hivatkozva megtámadták az egykori gyarmatot.
Lavrov elvtárs azt is elfelejteni látszik, hogy ami megbukott, az nem Oroszország stratégiai legyőzése, hanem az orosz birodalom visszaállításának a szándéka katonai erőre támaszkodva.
Nemhogy 3 nap alatt nem sikerült behódoltatni Ukrajnát, de 670 nap alatt sem. És az egyedüli siker, amit Putyin fel tud mutatni, hogy 7 ezrelékkel megnövelte az ország területét.
Eközben a hadsereg leszerepelt és kivérzett, évekig nem is gondolhatnak új hódításra. Sőt, elveszítették a Kaukázust és Közép-Ázsiát, Finnország de jure is, Svédország pedig de facto csatlakozott a NATO-hoz.
Lavrov állításának éppen az ellenkezője látszik, stratégiailag, tehát középtávon Moszkva legyőzetett. Nemcsak a hadsereg, hanem a gazdaság is.
- Elveszítették az európai energiahordozó piacot, a nyakukon maradt évi kb. 150 milliárd köbméter földgáz, pedig hatvanpusztai emberük kiharcolta nekik, hogy az EU ne helyezze embargó alá.
- Visszafelé sült el a gázfegyver: a németek és hollandok nem fagytak meg, sőt, tovább támogatják Kijevet. Eközben a gáz ára 90%-ot esett a tavalyi csúcshoz képest Rotterdamban, és az oroszok már nincsenek a piacon, tehát befolyásolni sem tudják az árakat.
Mindeközben Oroszországban 6% az infláció (mondjuk ez nekünk legyen mondva), és bár nem magas a költségvetési hiány és kicsit nő a GDP is, ennek ára, hogy felélték az energiahordozókból az utóbbi években összeharácsolt költségvetési tartalékot, ami helyett új nem keletkezik.
Már csökkenteni kell a szociális, egészségügyi és oktatási kiadásokat, miközben az állam minden harmadik rubeljét a frontra költi.
- A gazdaságból súlyosan hiányzik 5 millió ember (egymillió a mobilizálás elől menekült el, egymillió meghalt, megsebesült a fronton, vagy pillanatnyilag is ott van),
- a high-tech (Kína legyártja nekik, ami kell, de technológiát nem exportál)
- és a források (nem férnek hozzá a bankközi piachoz).
Az orosz gazdaságból oroszok és külföldiek, cégek és magánemberek közösen kivontak negyedbillió dollárt, ami nyárra összedöntötte a rubelt, amit a jegybank csak sorozatos kamatemelésekkel tudott stabilizálni, Legutóbb két hete emeltek, már 16%-nál járnak, ami végképp befagyasztja az orosz privátgazdaságot.
Ebből minimum évekbe kerül talpraállni, és eközben fel tudnak mutatni kb. 100 ezer négyzetkilométernyi területi nyereséget, ami elenyésző az ország 17 milliós méretéhez képest. Ezt még talán a legbutább vatnyikok se látják sikernek.
Legalábbis a magyarországi pandantjaik, a Vadhajtások és az Oroszhírek kommentelőiből kiindulva, akik máig Ukrajna teljes területének elfoglalásában reménykednek, és örömmel üdvözölnék Csapnál a felszabadító Vörös Hadsereget.
Azonban ez nem fog megtörténni. A legtöbb, amiben reménykedhetnek, hogy egy fegyverszünettel befagyasztják a konfliktust, és megtarthatják az eddig elfoglalt területeket. Ennek ára viszont a gazdaság befagyása (az EU egy fegyverszünet miatt nem oldja fel a szankciókat), a nyugati kereskedelem megszűnése, az életszínvonal hanyatlása. Leginkább természetesen vidéken, a falvakban, a legelkötelezettebb putyinista vatnyikok körében.
- Ha valami, hát ez az, ami tökéletesen kimeríti a stratégiai vereség fogalmát. És ezen az sem változtatna, ha elfoglalnák Kijevet is.
- De még a négy, félig leigázott megye megtartásához is az kellene, hogy az Unióba beépített embereik megvétózzák a további támogatást, elapasszák a pénzeket.
Ezek után könnyű már kijelenteni, mint Szijjártó druzsbája is tette, hogy nem akarnak NATO-országot megtámadni. A katonai tervezés alapelve, hogy háború indításához két dolog kell: képesség és szándék, de azt kell feltételezni, hogy akinek képessége van, annak szándéka is.
Moszkvának viszont már nincs képessége, beletört a foga Ukrajnába, ráment a hadserege és a gazdasága a 3 napos különleges katonai műveletre, tehát nincs már szándéka sem. Nem tud lenni.
Még jó, hogy Oroszország „stratégiai legyőzésének stratégiája szánalmasan megbukott”. Mert mi lett volna ott, ha még meg sem bukik?